Jó lett volna-e Magyarországnak az előrehozott választás?
Zlatan · Szabad Szemmel · 2009. december 20. 22:49
A kérdés aktualitását Sólyom László eheti interjúja adja, melyet a Heti Válasznak adott. (A köztársasági elnökkel eddig csak a Reakció blognak és a Népszabadságnak sikerült hosszabb-rövidebb interjút készítenie 2005 óta.) Az interjú kijelentései körül kialakult vita szolgáltatta a karácsony előtti hét legfontosabb híreit, ami érthető, lévén az államfő, az alkotmányban neki szánt protokolláris szerepen újfent túllépve, szinte minden kérdésre határozott és egyértelmű normatív válaszokat adott. Ebben az írásban nem foglalkozunk a kijelentések tartalmával, helyette csak a következő kérdésre próbálunk választ adni: vajon tényleg „jobban járt volna az ország, ha akkor (2009 tavaszán – a szerk.) az előre hozott választások mellett dönt a parlamenti többség”?
Sólyom László két területen, a gazdasági mozgástér beszűkülésében és a szélsőjobboldal előretörésében látja azt a két kulcsmozzanatot, amelynek megálljt parancsolt volna egy előrehozott választás. Érdekes és vitatható álláspont azonban, hogy egy esetleges tavaszi országgyűlési választás biztosabb és legitimebb parlamenti többséget és kormányzatot teremtett volna a jelenleginél: pusztán aktuális közvélemény-kutatási adatokból kiindulva ezt a következtetést levonni nagy tévedés.
Kétségtelen azonban, hogy a gazdaság és a költségvetési politika számára a nemzetközi (IMF, EU, IBRD) hitelcsomaggal kapcsolatos szerződések megkötése (2008. október 27.) és Bajnai Gordon kormányfővé való kinevezése (2009. április 14.) között eltelt időszak semmittevéssel telt. A Gyurcsány-kormány utolsó költségvetése már a megszavazása napján teljesíthetetlen volt (a közszférában dolgozók utólagos bérkompenzációja szembement az IMF-hitel feltételeivel), a forint a valutaválság első jeleit mutatta a regionális valutáknál szignifikánsan erősebb árfolyam-zuhanásával, az alapkamat pedig a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében olyan magas szintre került, hogy az már önmagában is recessziót idézett volna elő a forinthitelek irreális ára miatt. Említett időszakban gyakorlatilag rendhagyó kampány folyt, amely a Gyurcsány-kormány túléléséért vívott kommunikációs harcában, érdemi intézkedések hiányában és a gazdasági intézményrendszer megbénulásában öltött testet. Magyarország mégis túlélte ezt a rendkívül válságos néhány hónapot, kihúzva a talajt a balliberális oldal „ideológusai” alól, akik szerint egy előrehozott választással járó kampányidőszak a világgazdasági válság kellős közepén romba dönthette volna az országot. A magyar gazdaság, súlyos árat fizetve ugyan, de talpon maradt egy kvázi ügyvezető kormányzás kellős közepén is.
A gazdaság szempontjából azonban már 2008 márciusában, a szociálisnak csúfolt népszavazás után jót tett volna egy kormányváltással járó irányváltás – a bársonyos reformkorszak adta meg ugyanis a kegyelemdöfést az elavult struktúráival és intézményrendszerével a válság begyűrűzéséig elevickélő Magyarországnak. Sólyom László tehát nem jól közelíti meg a kérdést: nem 2009 tavaszán, hanem már jó egy évvel korábban szükség lett volna a gazdaság szemszögéből egy radikális irányváltásra, amely felkészültebbé tette volna az országot a külső sokkok ellen. Eközben igaz a köztársasági elnök megállapítása, miszerint a jelenlegi parlamenti többség már nem képes stratégiai időtávban gondolkodni, így pedig a hosszú távú kibontakozást megalapozó lépések elmaradtak – más kérdés, hogy a közösségi közlekedésben, a költségvetési fegyelemben és transzparenciában valamint az költségvetés bevételi és kiadási oldalán is történtek olyan lépések, melyek megalapozhatnak jövőbeli szerkezeti reformokat. Összességében pedig visszás számon kérni az intézményi átalakítások hiányát azoktól a kormányzatoktól, amelyeknek sem elvi, sem szakértői szintű támogatást nem adott a köztársasági elnök a ciklus eleji reformkezdemények idején.
A társadalom szempontjából az előrehozott választás, bizonyos kockázatok mellett, valóban hasznos lehetett volna. Ez még akkor is így van, ha a minden bizonnyal hatalomra jutó Fideszt, ahogy már korábban is kifejtettük, hatalmas felelősség terheli a közállapotok romlásáért agresszív retorikája, a szélsőségeseknek szabad kezet adó médiabirodalma és a szélsőjobboldali szavazatok görcsös akarása miatt. A Jobbik megerősödése a rossz kormányzás, a társadalmi feszültségek felületi kezelésének valamint az antifasiszta mozgalmak és retorika hiteltelenségének egyenes következménye. Ahogy a sajóbábonyi eset is mutatja, a Bajnai-kormány elkötelezettsége a szélsőséges provokációk megakadályozására ugyan dicséretes, ám korlátozott mandátuma és a mögötte álló parlamenti többség rövidtávú gondolkodásmódja miatt mégsem képes a hatékony cselekvésre. Bár az utóbbi időben egyre inkább kialakulni látszik egy egészséges „demokratikus pártok – Jobbik” törésvonal, ennek alapfeltétele az, hogy a balliberális oldal ellenség helyett ellenfelet lásson a mérsékelt jobboldalban (e témában pedig partnert), miközben a Fidesz kormányra kerülése esetén jóval nagyobb nyomással szembesülne a szélsőséges retorikához és eszmékhez fűződő alsó- és középszintű (vö. Molnár Oszkár) viszonya miatt. Ugyanakkor a rendőrséggel szembeni elvárások tisztázását, a bírósági működés minőségének javítását és a társadalmi feszültségeket érdemben csillapító szociálpolitikai és oktatási reformokat már csak egy új kormánytól várhatjuk.
Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy ma már az események ismeretében tudjuk megítélni, jó lett volna-e Magyarországnak a tavaszi előrehozott választás. Arra jutottunk, hogy bár jelentős kockázatok és előre nem jósolható váratlan kudarcok esélye mellett is, de elsősorban a Gyurcsány-kormány utolsó événél, stratégiai szemszögből pedig a Bajnai-kormány működésénél is tisztább helyzetet teremtett volna az előrehozott választás.
Radiszadi
Tisztább, de főleg tisztességesebb helyzetet hozott volna. Ezt várta a választók többsége is. Nem kis mértékben járult hozzá az SZDSZ „kimúlásának” felgyorsulásához az MSZP-kormányzás ’megmentése’.
Varga Dénes
Nagyon fontos, és nagyon jó írás ez Zlatan-tól. Persze, hogy jó lett volna az előrehozott választás, hiszen az MSZP-SZDSZ néhány éve már teljesen tanácstalanná vált, és így – néhány kivételtől eltekintve – teljesen fölöslegesen ülnek ott. Igaz, nem a saját idejüket pazarolják, hiszen azt jól megfizetik nekik. Az országnak meg szerintük van ideje. Nagyon izgalmas kérdés, hogy az önmagán politikai öncsonkítást végrehajtó SZDSZ és MSZP idővel megkísérli-e a szembenézést azzal, hogy mit is csinált. Most nagyon úgy néz ki, hogy a FIDESZ-nek van nyolc éve. Néhány semmitmondó frázison túlmenően az SZDSZ-MSZP köreiből egy kukkot sem hallani arról, hogy mit is tóltak el. Márpedig ebből így nem lesz feltámadás. Keserű lecke, hogy a politika „részpiacán” a verseny nem a minőség javulását, hanem éppenséggel a romlását kényszeríti ki.
J.É.K.
A „mi lett volna, ha” kérdésének szerintem a politikában nincs (sincs) értelme. Nekem erről mindig a „ha Mari néninek négy kereke lett volna, akkor omnibusz lett volna”, vagy „ha a nagymamámnak …je lett volna, akkor ő lett volna a nagypapám” típusú elmés ki(be)szólások jutnak eszembe. A történet nem megismételhető, újrajátszható, mint egy sakkjátszma, és túl sok külső/belső tényező befolyásolja az eredményt ahhoz, hogy biztonsággal meg lehetne mondani, milyen következményekkel jár(t volna) a másik változat. Úgyhogy szerintem ezen vívódni minimum improduktív okoskodás (politológusok szellemi önkielégítésére kiválóan alkalmas), Sólyom részéről viszont nem más, mint a politikai hecckampány (a fidesz választási kampányának) része.
Amúgy meg marhaságokat beszél. Tudjuk, és kéretik nem elfelejteni: a fidesznek meg lettek volna az eszközei arra, hogy elérje az előrehozott választást, ha olyan nagyon akarja. De nem akarta, sokkal jobb buli volt pofázni róla, és megvárni, hogy más végezze el a piszkos munkát. Ezért talán tényleg legkésőbb tavaly márciusban kellett volna azt mondani a fiúknak, hogy „csináljátok ti, ha ilyen okosak vagytok”. Fogalmam sincs, hogy akkor hogy alakultak volna a dolgok, de van rá esély, hogy ezzel túl is lennénk a fidesz-érán (is), és egy normálisabb választásra készülhetnénk, ami nem a kollektív amnézia és az irracionális csodavárás jegyében zajlik, hanem nagyjából tudja (és még emlékszik) a szerencsétlen választópolgár, hogy kitől mire számíthat.
Trollreign
Nem ehhez a témához szeretnék hozzászólni, csak valahogy jelezni szeretném, hogy nem korrekt dolog az, hogy lezárjátok a kommentelést. Az „Utószó a cigánygyilkosságokhoz ” című cikket elolvastam, aztán pedig több mint 100 kommentet néztem meg hozzá, és amikor végre végigértem, és le akartam írni a véleményem, akkor láttam, hogy le van zárva a kommentelés. Ilyet nagyon nem kéne csinálni, mert ez óvatosan fogalmazva is felháborító, több, mint egy órám ment el mondhatni feleslegesen.
Zlatan
újra lehet kommentelni, azt csak azért zártuk le korábban, mert egyetlen emberrel kellett vitáznunk napokon keresztül:) persze előrebocsátom, hogy Trollreign korábbi hozzászólásai alapján nem fogunk vele sem egyetérteni (vagy inkább még kevésbé fogunk, mint Brendellel), de a vita tényleg mindenné fontosabb.
J.É.K fontos amit írsz, én is úgy gondolom, hogy baromira örült a Fidesz az egész tavaszi hercehurcának, hiszen így 2010-ben egy recsegő-ropogó, de mégiscsak a gazdasági válság rövidtávú hatásait nagyrészt kezelő költségvetéssel kezdhet neki a ciklusnak. Azért kíváncsian várjuk, hogyan viszonyulnak majd azokhoz a szerkezeti reformokhoz, amiket tucatszámra kell elindítaniuk, és amelyek ellen legalább 3 éve uszítják a választókat (miközben hozzá kell tennünk, hogy Gyurcsány lépései egyszer sem jelentettek komolyan vehető szerkezeti változtatást, ill. sosem jutottak el odáig). A Fidesz szándékaitól függetlenül azonban kijelenthető, hogy a legitimitás, a mozgástér és az átláthatóság szempontjából is jobb lett volna az előrehozott választás. Csak ennyit írtam le. Egyébként pedig egy esemény utólagos értékelése soha nem fölösleges: éppen a tavaszi mizéria legfőbb tanulsága az, hogy az előrehozott választás igenis szerves része egy parlamentáris demokrácia működésének, és válsághelyzetekben sem szabad visszariadni az alkalmazásától, ha a parlamenti többség láthatóan kifogyott az ötletekből. A bejegyzésben nem hivatkoztam a cseh példára, ahol a 3 hónapos ügyvezető kormányzás ellenére sem dőlt össze a gazdaság, sőt, sokkal erősebben lábalnak ki a nehéz helyzetből (persze sokkal jobb helyzetben is érte őket a krach).
Surko
Én is SZDSZ tag voltam, és ott voltam a koalícióból való kilépésről döntő gyűlésen.
Akkor nagyon emelkedett hangulatban voltam, mert végre úgy éreztem, hogy hosszú évek megalkuvása után a szadi végre meglépett egy senki éáltal nem várt bátor és karakán lépést.
De ahogy meglépte, rögtön meg is ijedt saját bátorságától. A koalíció felmondása helyes dolog volt, hiszen a ’cocialisták kihátráltak a reformok mögül. Úgy pedig nincs értelme bennmaradni egy koalícióban, hogy a párt nem tudja megvalósítani saját programjának egyetlen elemét sem.
Viszont ebben az esetben nem csak a koalíciót kellett volna felmondani, hanem ki kellett volna állni egy azonnali előrehozott választás mellett is. Még azon az áron is, hogy Orbán és a Fidesz hamarabb jut hatalomra.
Ehelyett a koalíción kívülről pontosan azt csináltuk, mintha benn maradtunk volna. Asszisztáltunk a semmittevéshez.