Mentelmi? Jog?
Labanino Rafael · Szabad Szemmel · 2010. március 11. 10:33
A Jobbik régi követelése az országgyűlési képviselők mentelmi jogának megszüntetése. Rendkívül demokratikus követelésnek tűnhet, pedig nem az. Sőt, éppen ellenkezőleg, a lehető legantidemokratikus követelések egyike. Miért?
A következőt állítom: Mentelmi jog nélkül elképzelhetetlen a valós, tényleges képviseleti demokrácia (egy Lukasenko vagy Kádár féle népi demokrácia annál inkább).
Nem véletlenül van a képviselőknek mentelmi joguk mindenhol a világon, ahol demokrácia van. Ez nem valami úri huncutság. A mentelmi jog lényege, ugyanis, hogy a képviselőt (sőt a hivatalos képviselőjelöltet, vagyis a szavazás napjáig azt, aki a megfelelő számú ajánlást összegyűjötte , illetve a megválasztott, de mandátumát még nem igazolt képviselőjelöltet) ne lehessen abban egészen konkrétan megakadályozni, hogy eljusson az Országgyűlésbe. Ne lehessen letartóztatni arra a néhány órácskára, ne lehessen koholt vádakkal megfélemlíteni (jelölt esetében a választáson való indulástól eltéríteni). Egy egészen konkrét példa: rengeteg döntéshez nem kell minősített többség, elég a jelen lévő képviselők fele, kétharmada. Márpedig mentelmi jog nélkül könnyen lehetne a képviselőket akadályozni abban, hogy az Országgyűlésbe eljussanak.
Továbbá, a képviselő csakis lelkiismerete (frakciójának, pártjának jogi hatalma nincs felette, legfeljebb kiül a frakcióból, kilép a pártból, de úgy dönt, ahogy akar), meggyőződése vezetheti döntéseiben. Most képzeljük el azt, ha nincs mentelmi jog. Nem kell nagyon kreatívnak lenni ahhoz, hogy az ember kitaláljon néhány hatékony módszert arra, hogyan tudná a kormány a képviselőket jobb belátásra bírni, ha már szép szóval nem ment.
Az ilyen kérdéseket nem véletlenül nem bízza az Alkotmány a mindenkori kormány jóindulatára. Nem, a demokráciának igen szigorú közjogi feltételei vannak, amelyek a népszuverenitást megjelenítő törvényhozás szabadságát, valamint a különböző hatalmi ágak közötti kényes egyensúlyt biztosítják.
A mentelmi jog egyébként egyáltalán nem mentesít minden alól. Ha valaki ellen büntetőeljárás indult, még soha nem úszta meg a felelősségre vonást, mert országgyűlési képviselő volt. Az Országgyűlés pedig, az ügyészség kérésére „kiadhat” egy képviselőt bármilyen ügyben. Van arra is példa, hogy visszaéltek a mentelmi joggal, legutóbb, amikor Dávid Ibolyának és Herényi Károlynak nem kellett felelniük arra, hogyan is került hozzájuk az a titkosszolgálati módszerekkel felvett hangfelvétel, amivel az elnökasszony kihívóját, Almássy Kornélt sikerült visszaléptetni, majd a pártból is távozásra bírni. Az ilyen esetek, bár joggal felháborítóak, nem igazolják a mentelmi jog eltörtélését, azzal ugyanis a demokráciát számolnánk fel. Rendkívül kis számú visszaélés miatt tehát nem éri meg a népszuverenitást képviselő Országgyűlés működésének ellehetetlenítése. Vagy például Hagyó Miklós hiába trükközik, nem kerülheti el, hogy ha vádat emelnek ellene, bíróságon feleljen az ellene felhozott vádakra.
Ugyanígy, azért mert Vona Gábor jobb napjain butaságokat beszél, rosszabb napjain fröcsögve uszít, nem a szólásszabadságot kell megszüntetni. Azzal ugyanis szabadságunkat is felszámolnánk. Vona Gábor és pártja pedig, mint mindig, a mentelmi jog megszüntetésének javaslatával is erre utazik. Ne dőljünk be nekik.
Varga Dénes
A répáit villannyal védő bácsit, vagy Budaházyt a mentelmi joggal visszaélve, éppen jobbikosok szeretnék mentesíteni a büntetés alól…
szabo_jozef
Kedves Rafael!
Ezt írtam az év elején:
„Az Alkotmány alapján minden hatalom a népé, mely a hatalmat választott képviselői útján vagy közvetlenül gyakorolja. A legfelsőbb népképviseleti szerv az Országgyűlés.
Az országgyűlési képviselők a tevékenységüket a köz érdekében végzik.
Minden nagykorú magyar állampolgár választ és választható országgyűlési képviselőnek.
A képviselő azokat képviseli, akik megválasztották. Tehát állampolgárokat képvisel, nem vállalatokat, nem pártokat, nem érdekcsoportokat.
Egyforma szavazata van a leggazdagabb milliárdosnak és a munka nélkül tengőnek, a befolyásos pártvezetőnek és az elhagyottan egyedül élőnek: mindegyikük szavazata egyet ér.
Olyan pártot képzelek el, melyben listán azok a képviselők szerepelnek, akik egyéni körzetben is indulnak. Aki nem indul egyéni körzetben, nem szerepelhet listán. A listáról bekerülőket nem az előzetesen felállított sorrend határozza meg, hanem az a sorrend hogy melyikük ért el a választói körzetében magasabb szavazati arányt.
Az országgyűlési képviselőknek minden, de minden lehetőségük meg van ahhoz, hogy megvalósítsák elképzelésüket. Törvényeket hozhatnak arról ki, milyen módon, mennyi adót fizessen. A befolyt összegről is döntenek, meghatározzák, hogy mely terület mennyit kapjon. Azt is az országgyűlési képviselők határozzák meg, hogy mely feladatot tartanak állami feladatnak és melyet terelnek a piaci körülmények közé.
A piaci körülményeket szabályozó törvényeket szintén a Parlamentben a képviselők határozzák meg. Azt is törvénnyel szabályozzák, hogy aki az általuk hozott törvényeket nem tartja be, milyen büntetéssel számolhat. A törvények betartására hatóságokat, intézményeket hoznak létre. Különböző bizottságokat alakítanak az Országgyűlésben, hogy az eltérő pártállásúak is szakmailag meg tudják vitatni az elképzeléseket.
Az országgyűlési képviselők feladata és felelőssége hatalmas.
Olyan országot szeretnék, ahol azzal foglalkoznak, amit vállaltak: képviseljék a választópolgárokat.
Ezért ne legyenek különféle vállaltok igazgatósági tanácsában, bízzák a polgármesterséget más megfelelő személyre.
Mindannyiunk felelőssége, hogy kiket bízunk meg a saját képviseletünkkel..”
Egyet értesz a fentiekkel?
Mi a teendő, abban a jól ismert helyzetben, hogy a kampány IGÉRETE gyökeresen eltér a a képviselő későbbi TETTÉTŐL?
Négy évig tétlenül elviseljük, hogy ismét átvágtak bennünket?
Lehet-e olyan független egy országgyűlési képviselő döntései során mint egy bíró, vagy csak egy szavazógomb a pártfrakció kiszolgálására?
Sok kérdés foglakoztat még: http://www.kezdet-2010.eoldal.hu
Üdv: Józsi
Péter
Ahol demokrácia van ott nem kormányoznak kisebbségben, nem követnek el a Parlamenti képviselők vagyoni bűncselekményeket(akik ebben az esetben magukat képviselik nem az embereket). Egy demokráciában kiadják azt a képviselőt aki bűncselekményt követett el. De ez nálunk nem valósul meg.Ez nem a Jobbik hibája!
A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy kiállok(ez megy mindkét oldalon) és hazugságokat hordok össze a másikról
Labanino Rafael
Kedves József és Péter,
1. Ahol demokrácia van, ott vannak kisebbségi kormányok is, már ahol ezt a választási rendszer, illetve a pártrendszer és a politikai helyzet lehetővé teszi. A skandináv országokban például nagyon gyakran vannak kisebbségi kormányok.
2. A demokrácia nem zárja ki, hogy politikusok elkövessenek bűncselekményeket. Emberek ők is, jók, rosszak. Mindazonáltal olyan esetet nekem nem tud mondani, hogy Magyarországon egy bűncselekménnyel az ügyészség által, a bíróság előtt vádolt (azaz nem cikkekben, mások által, hanem konkrétan, jogi értelemben vád alá helyezett) politikusnak nem kellett volna bíróság előtt felelnie tetteiért. Volt, akit le is ültettek. Vannak, akik most is előzetesben ülnek. Az Országgyűlés kiadja azokat a politikusokat, akiket vád alá helyeztek (arról már nemis beszélve, hogy a mentelmi jog egyáltalán nem egy univerzális, mondjuk az „elnöki kegyelemhez” mérhető mentőöv, ahogy ezt a fent olvasható bejegyzésemben is elmondom). Nincs erre ellenpélda.
3. Mi a teendő abban az esetben, ha valaki a kampányígeretével gyökeresen ellenkező politikát folytat? Nézze kedves József, szerintem érdemes egy kicsit itt is higgadtan gondolkodni. Először is, lehet, hogy mondjuk közbejött egy olyan előre nem látható dolog, amiért gyökeresen kellett változtatni. Egy változó világban élünk, a kampányígéreteket, programokat, még ha a legkomolyabban is gondolták őket, soha nem lehet szó szerint venni. Ha egy kormány képetelen megfelelni a világ támasztotta kihívásoknak, ha görcsösen ragaszkodik, konkrét és tarthatatlannak bizonyuló ígéreteihez (hiába tűnt úgy, hogy ezek megvalósíthatók), azért bizony egy egész ország fizet.
Szerintem érdemes egyébkétn a konkrét ígéreteket szétválasztani a hirdetett eszmével és elvekkel a politikában, ez utóbbiak ugyanis sokkal jobb keretét adják annak, hogy egy párttól, politikustól mit várhatunk. És egyébként ez utóbbiak megtagadása, elárulása szokott egy politikai erő bukásához vezetni.
Ha nem a jóindulatú forgatókönyvet nézzük, vagyis egy politikai párt, egy jelölt tudatosan hazudik, nem áll szándékában semmit sem megvalósítani igéreteiből, hirdetett elvei, eszméi gyökeres ellentétben állnak működésével, döntéseivel, gyakorlatával, akkor nem kell többet rá szavazni. Igen, négy évig kell tűrni, hogy ha úgy érzi, átvágták. Az Országgyűlés gyakorlatilag csak magát oszlathatja föl, csak a képviselők választhatnak új miniszterelnököt (és ezzel kormányt).
Miért van ez így? Azért mert ha folyamatosan vissza lehetni hívni a képviselőket, amikor valaki úgy érzi, hogy őt átvágták (ez azért, ha jobban belegondol elég szubjektív szempont, nem?), akkor a rendszer a teljes felelőtlenség irányába menne el. Soha többet nem lehetne semmilyen komoly érdeksérelemmel járó döntést se meghozni, még rövid távon (azaz 4 évre) se lehetne tervezni. Ha jobban belegondol, szerintem ezt Ön is belátja. Arról nem is beszélve, hogy minden döntés valakinek az érdeksérelmével jár, mindig van valaki, aki átverve érzi magát, mégha egy ideális kormányt tételezünk is fel, és nem egy gyarló, valódi emberekből állót. A politikai ellenfelekről nem is beszélve, akik folyamatosan a képviselők visszahívását kezdeményeznék.
Egyébként pedig szabadon szervezkedni, tiltakozni, ügyek mellett kiállni, döntések érdekében vagy ellenében másokkal együttműködni, másokat meggyőzni, sőt, választásokon indulni, pártot alapítani, pártba belépni, azaz közéletileg aktívnak lenni, mindenkinek alapvető joga Magyarországon. Szóval, nem kell ölbe tett kézzel ülni soha.
4. A szólásszabadság azt is jelenti, hogy hazugságokat hordok össze a másikról. Vannak olyan hazugságok azonban, amelyekért perelni lehet, sőt fel is lehet jelenteni valakit. Vannak tehát a hazudozásnak határai, ez a határ pedig a vélemény és a hazug tényállítások közötti határ. Ami bizony nem egy konkrét határ, ezért minden egyes esetben, ha jogi útra terelődik a dolog, a bíróság állapítja meg (és ez jól van így). Erre is számtalan példát tudunk felsorolni.
Varga Dénes
A képviselők visszahívhatóságának követelése olyan mint a kisebb parlament, vagy a bérlakás-építési program követelése: a politikusok azért mondják, mert úgy gondolják, hogy jól hangzik. Ám valamikor egy-két évvel ezelőtt előállt Magyarországon egy olyan helyzet, hogy (Bajnai Gordont állításának megfordításával idézve), az előrehozott választások megakadályozásával a szükségesnél sokkal hosszabb ideig tartott az a vergődés, aminek az árát az egész országnak meg kellett fizetni. Vagyis az MSZP és az SZDSZ szavazóinak is. Lehet, hogy mindössze azon múlt a dolog, hogy néhány, vagy éppenséggel ennél esetleg jóval több lelkiismeretlen képviselő azt a néhány millió forintos jövedelmet, amit a választásokig kap (ebből a költségtérítés is lehet vagy 4-5 millió) szembeállította az ország érdekével. 10 millió magyar keményen fizetett azért, hogy ezek a képviselők, néhány ember, még néhány hónapig felvehessék a járandóságukat. (Vagyis végre az emberekről szólt a politika.) Ezek az emberek nyilván biztosak voltak benne, hogy az új parlamentnek már nem lesznek a tagjai. Egyetértek abban Labanino Rafaellel, hogy a képviselők visszahívhatóvá tétele nem lenne jó eszköz, bár a fenti problémát megoldotta volna. A képviselők visszahívhatósága viszont szélső esetben akár állandósíthatná is a választási harcot, teljesen lehetetlenné téve a képviselők számára az enélkül sem túlságosan népszerű érdemi munkát. Ennek ellenére talán mégis érdemes lenne valamiféle kompromisszumos megoldást kidolgozni, ami valami módon növeli a szavazópolgárok lehetőségeit, két választás között is. Hogy a kormánybuktatás, vagy a parlament feloszlatása ne kizárólag a parlamenten, (meg a Köztársasági Elnökön) múljon. Hiszen abban sem lehetünk eléggé biztosak, hogy a kormánybuktatásban a parlamenti ellenzék eléggé érdekelt volt.