SZEMA

Érdekes megállapításra juthatunk, ha az angol és a magyar választási kampány egy fontos elemét összehasonlítjuk.
Nálunk most nem volt miniszterelnök jelölti (televíziós) vita, Londonban most volt először.
Megszerveztek három fordulót a három érintett számára. David Cameron, a Konzervatív Párt vezetője, Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök és Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője először a belpolitika, utána a külpolitika, végül a gazdaságról vitázott. A politikába kissé beleunt (ott is) választópolgárok, a viták másnapján nagy meglepetésre vitatkoztak az elhangzottakról. Nem várt mértékben felélénkült a politikai aktivítás.

A választások kimenetele most teljesen bizonytalan, mert mindhárom párt nagyjából harminc százalék körüli támogatottsággal rendelkezik. Egy héttel a választások előtt. A konzervatívok korábban biztosnak mondott nyerését a liberálisok előretörése akadályozhatja meg. Ők pedig ezt az előretörést épp a televíziós vitának köszönhetik.

Egy ilyen vitát került el itthon Orbán Viktor. Az első forduló előtt lebegtetve, hogy majd a két forduló között. Az első forduló után pedig egyszerűen közölte, most már minek? Nem vitázott, ködösített és fölényesen nyert. Így is lehet.

De ki is Nick Clegg és pártja, mely most szorongatja a Munkáspártot?

Érdekes lenne, ha a megelőzné, hisz a Munkáspárt a XX. század elején, őket szorította ki a konzervatívok váltópártjának szerepéből, és azóta sem sikerült annyira megerősödniük, hogy kormányzati tényező legyenek. Az első világháború után a nagytőkések a Konzervatív Párthoz csatlakoztak, a kispolgári réteg nagy része pedig a Munkáspárt felé tolódott. A második világháború után híresült el az a vicc, miszerint a liberális képviselők annyian vannak, hogy akár egy taxi hátsó ülésén is tárgyalhatnak. Akkor hat főre csökkent a frakció létszáma. A nyolcvanas évek végén egyesültek a liberálisok és a szociáldemokraták. Ezzel megszületett a mai formájában is működő Liberális Demokrata Párt.
A liberálisok hagyományosan a gazdaságpolitika terén jobboldaliak, a társadalompolitika terén baloldaliak. Most a válság idején javasolják a zöldberuházások állami támogatását és így új munkahelyek létrehozását, a nehéz helyzetbe került, alacsony jövedelmű családok adócsökkentését. Szeretnék megakadályozni a kilakoltatásokat és általános bankreformot is szükségesnek tartanak. Mostani sikerüket jelzi, hogy a párt a nyári önkormányzati választásokon a szavazatok 28%-át nyerte el.

Ebben meghatározó szerepe van a félig orosz, félig angol származású bankár apától és holland származású gyógypedagógus anyától származó 43 éves William Peter Nicholas Cleggnek. Néhány hete még csak a vájtfülűek ismerték, a televíziós vita óta a lapok Barack Obamához, Tony Blairhez, sőt, Winston Churchillhez hasonlítják az ásatag kétpárti politika helyett „változást” ígérő jóképű, fiatal politikust. Fiatalon kezdett politizálni, húsz évesen csatlakozott a Cambridge-i Egyetem Konzervatív Szövetségéhez. Egy kis időre New Yorkba költözött, ahol gyakornok újságíróként dolgozott egy baloldali lapnál, Magyarországon is járt, az ipari üzemek tömeges privatizációjáról cikkezett a 90-es években. 1994-től az Európai Bizottságban dolgozott, később öt évig volt európai parlamenti képviselő.

A voksok több mint 50 százalékával, 2005-ben választották meg parlamenti képviselőnek. Egy évvel később lett a Liberális Demokrata Párt belügyi-szóvivője, támogatta az egészségügy fejlesztésének, és a bűnözés visszaszorításának fontosságát. Már ekkor nyíltan kiállt a polgári szabadságjogok védelme, ezzel együtt a bevándorlás kérdésnek liberális megközelítése mellett. Ez később politikai hitvallásának alapkövét képzi.