SZEMA

Az ünnepek alatt hatalmas amerikai és mérsékelten nagy hazai publicitást kapott az Amszterdamból Detroitba tartó járaton történt merényletkísérlet, amelyet Umar Farouk Abdulmutallab 23 éves nigériai állampolgár hajtott végre – mindössze a gyújtószerkezet tökéletlenségén múlott több mint 250 ember élete, valamint azon, hogy a gyorsan reagáló személyzet és néhány bátor utas idejében leterítette a terroristát. A neves angol egyetemeket is megjárt fiatalember annak ellenére feljuthatott két repülőgépre is (hiszen korábban Lagosból utazott Amszterdamba), hogy apja már az ősz folyamán többször figyelmeztette a lagosi amerikai nagykövetséget fia terrorista kapcsolatairól, majd később egy hírszerzési tiszttel is közölhette információit. Az al-Kaida egyik jemeni terrorsejtjétől származó amerikai hírszerzési információk pedig már a múlt hét elején „egy nigériai” robbantási terveiről szóltak – az információ magasrangú kormányzati hivatalokhoz is eljutott, amit két kormányzati tisztségviselő meg is erősített.

A merényletkísérlet tehát nagyban hasonlít az általunk már korábban elemzett magyarországi sorozatgyilkosság nemzetbiztonsági kudarcához: a hírszerzésnek külső és belső információk alapján azonnali cselekednie kellett volna, ám a szövevényes szervezeti háló túlságosan is megszűrte a figyelmeztetéseket, a felelős vezetők pedig felelőtlen és szakmailag hibás döntést hozva újabb repülőgép-merényletre adtak lehetőséget egy terroristának – Magyarországon pedig hat ember halálába került a szolgálatok cselekvésképtelensége.

Úgy tűnik, hogy Amerikában, a szeptember 11-i katasztrófa ellenére sem javult érdemben a nemzetbiztonsági szolgálatok eredményessége, miközben a külföldről is jelentkező fenyegetések a magyarországi szolgálatokkal nem összemérhető erőforrásokat kötnek le az USA-ban. Ami azonban jelentős különbség a két ország között, az a merényletkísérlet kormányzati fogadtatása és kommunikációja. Egyfelől a belbiztonságért felelős miniszter (secretary of homeland security) a lakosság megnyugtatása érdekében kijelentette, hogy a „rendszer működik”, hiszen a belbiztonságiak hatékonyan akadályozták meg a robbanószerkezet működésbe hozását. Másfelől Barack Obama amerikai elnök két esetben is beszédet mondott az ügyben, megígérve azt, hogy mind a rendszerszintű hibákat, mind pedig a személyi felelősöket felkutatják, az utóbbi időkben rendkívül sok külföldi kritikát kapó CIA (gondoljunk csak az újabb felfedett titkos börtönre a Baltikumban) tehát újabb átvilágításra számíthat. Obama, a korábbi kijelentéseit megalapozandó, szokásos év végi elnöki szabadságába is négy napos tájékozódási időszakot iktatva, december 29-én kedden újabb sajtótájékoztatón erősítette meg rendszer-átvilágítási szándékát, és újabb érdemi információkkal látta el a sajtót az üggyel kapcsolatban. Az elnök felvázolta az édesapától és a jemeni külső hírszerzéstől származó információk útját, majd felrajzolta azt az útvonalat is, amelyen haladva az információknak találkozniuk kellett volna, megakadályozva ezzel a nigériai fiatal repülőgépre jutását. Szakértől óriási hibának minősítik azt, hogy bár Abdulmutallab felkerült a terrorgyanús személyes 550 ezres listájára, neve nem szerepelt sem a repülési tilalom alatt álló 4 ezer, sem pedig a részletes átvizsgálást igénylő további 14 ezer személy listáján.

Magyarországon a nemzetbiztonsági bizottság jelentése, a szolgálatok által végzett belső átvilágítás (még Ficsor Ádám minisztersége alatt) és a kis adagokban folyamatosan felszínre kerülő újabb kudarcok sem váltottak ki jelentősebb kormányzati akciókat, megszólalásokat. A korlátozott mandátumú Bajnai-kormány (mely sajnálatos módon e korlátozott mandátum alól egy pillanatra sem kíván kilépni) eddig nem volt képes érdemi válasszal előállni arra a kérdésre, hogyan is folytatódhat a szolgálatoknál a korábbi ügymenet úgy, hogy mindössze a felelős miniszter és a főigazgató leváltására került sor, további belső szervezeti átalakítás és személyi felelősségvonás eddig nem merült fel. Márpedig ahogy múlik az idő, és ahogy egyre többször mártírszerepben tetszeleghetnek a feltételezett gyilkosok, úgy halványul el a köztudatban az a tény, hogy az előre eltervezett, félprofi módon végrehajtott rasszista gyilkosságok gyakorlatilag bármikor megismétlődhetnek, ha a szolgálatokon múlik a dolog. (A gyilkosok szerepéről lásd a Magyar Nemzet mai cikkéről készült összefoglalót, melyben külön figyelmet érdemel a riporter politikai megrendelést firtató kérdése, valamint a Magyar Nemzet korábbi cikke is minimum „érdekes”, amelyben a gyanúsítottat pátyolgatják azért, hogy két napig egy „cigány bűnözőt”(!) kellett elviselnie saját kis cellájában.)

Persze nagyon is jól tudjuk, hogy Amerikától mindig volt és lesz is mit tanulni. Kár, hogy ezen a területen is ekkora a lemaradásunk.