Válaszok Elie Wiesel fájdalmas kérdéseire
Zlatan · Szabad Szemmel · 2009. december 13. 21:53
Elie Wiesel Nobel békedíjas író a napokban Budapesten járt, és tájékozódhatott arról, mi folyik abban az országban, amelyet továbbra is szeretett hazájának tart (bár Máramarossziget, ahol 1928-ban meglátta a napvilágot, a 20. században csak egy rövid időre tartozott Magyarországhoz). A holokausztot kutató, a holokauszt emlékét világszerte ápoló, a világ legkülönbözőbb pontjain erőszak- és gyűlöletellenes kampányokat folytató gondolkodó és filozófus, aki 81 éves kora ellenére továbbra is rendkívül aktív világpolitikai szerepet játszik Obama elnök csapatának tagjaként, meglehetősen hosszú interjút adott az ATV-nek, a bejegyzés ennek apropóján született.
Az interjúban a holokauszt különlegességéről, az erőszak és a gyűlölet megállíthatatlan terjedéséről, az öngyilkos merényletek beteg és perverz logikájáról értekezik Wiesel, aki a jelen legfontosabb kérdésének a "miért"-et tartja. Miért terjed megállíthatatlanul az erőszak és a gyűlölet, miközben alig 60 éve annak, hogy az egész emberiség megszenvedte a világégés borzasztó következményeit? Miért lehetséges az, hogy a közbeszédet eluralták az indulatok és az agresszivitás? Miért kell Izraelnek még mindig a puszta fennmaradásáért küzdenie, miközben Ahmedinadzsád elnök személyében és az iráni atomprogram előrehaladottságában talán történetének legnagyobb fenyegetésével kell szembenéznie? Miért kell ugyanazokkal a politikai és társadalmi folyamatokkal szembesülnünk, melyek a 20. század közepén a második világháborúhoz és példátlan népirtásokhoz vezettek? Elie Wiesel és az a néhány szerencsés barátja, akik túlélték Auschwitz borzalmait, nem gondolták volna 1946-ban, amikor az Egyesült Államokban először tanácskoztak hosszabban, hogy évtizedek múltán ugyanazok a problémák fogják meghatározni a világpolitikát. A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy Magyarország példáján keresztül megválaszoljuk Elie Wiesel fájdalmas, ugyanakkor kifejezetten aktuális kérdéseit.
Magyarországon a közbeszédet soha nem látott mértékben uralta el a gyűlölet és az agresszivitás, melynek lenyomatát jó ideje a mindennapi életben is érezhetjük, közlekedési kultúránk állapotától kezdve, a személyes konfliktusok kezeléséig bezárólag. E folyamatért az a politikai kultúrálatlanság az elsőszámú felelős, amely legitimálta a "szekértábor-logikát", az ellenfél ellenséggé változtatását, a lövészárokharcokra emlékeztető közpolitikai állapotokat, amely semmilyen kérdésben nem engedi a kooperációt, és kompromisszumok helyett a maximális önérdekérvényesítést helyezi előtérbe. Évek, sőt talán egy évtized óta nem találunk olyan jelentős ügyet a magyar politikában, melyet pártokon átívelő egyetértés övezett volna, és amelyre így hosszú távú, kiszámítható megoldás született. A társadalom számára ismeretlenek azok a kooperációs modellek, amelyek segíthetnének a konszenzusos, ezáltal a közjót szolgáló megállapodások megkötésében; helyettük annál inkább ismeri a magyar társadalom azokat az agresszív érdekérvényesítő módszereket, amelyek változatos módon adnak alkalmat az egyéni jólét biztosítására, a közjóval mit sem törődve. Látnunk kell, hogy a politikai elit által közvetített viselkedési minták a gyűlöletbeszéd és az agresszivitás terjedését segítették elő.
A kialakult helyzetért mindkét gyűjtőpártot felelősség terheli, bár eltérő mértékben. A Fidesz politikája a 90-es évek irányváltása óta kizárja a demokráciákat működtető piaci és bürökratikus koordinációs mechanizmusokat: előbbi szerint győzzön az (az alternatíva, ember, csoport, szervezet), aki jobb vagy olcsóbb, utóbbi szerint ha nem is a piaci logika, de előre lefektetett, világos és átlátható szabályozás határozza meg a győztes kilétét. A jobboldali pártban azonban mind a belső működés, mind pedig a külső érdekérvényesítés domináns eleme az önérdek érvényesítése a közjó felett, a kompromisszumok teljes elutasítása és a győzelmi kényszer. Előbbi elemek a párton belül teljesen átláthatatlan szervezeti modellt és személyi kiválasztási mechanizmusokat, a parlamenti politizálásban pedig koalícióképtelenséget és önkorrekció nélküli modellt eredményeztek. A Fidesz a teljes jobboldali egység nevében elmosta az addig sem túl éles határvonalat a mérsékelt és a szélsőjobboldal között. Orbán Viktorék 1998-tól 2002-ig átvették az uralmat a szélsőjobbodalon is, az újnyilas értelmiség jelentős része felesküdött rájuk, sajtójuk a Fidesz szolgálatába állt. A náci nézetek, az ezeket képviselő személyek – a fideszes politikusok hitelesítésével – soha nem látott tömegekhez jutnak el a mai napig. Vona Gábor és a Jobbik is a Fidesz jobboldali konglomerátumának inkubátorában nőtt nagyra, majd szabadult el a Fidesz által ideológiailag alaposan előkészített terepen.
A szocialista párt pedig, látva azt, hogy komoly rövidtávú hasznot húzhat a gyűlöletellenes szavazatok besöprésével, kormányzati pozícióban nem fogott hozzá egyetlen olyan komplex rendvédelmi – jogalkotási – oktatási programhoz sem, amely hatékonyan szembeszállhatott volna az agresszivitás terjedésével. Nagyot hibáztak azonban azzal, hogy az "antifasiszta mozgalom" hitelességvesztésével és a számtalanszor nagy lendülettel beígért jogalkotási és rendvédelmi korrekciós programok kiüresedésével támogatóik elfogytak, a cselekvés hiánya pedig újabb muníciót adott az erőszak embereinek. (Ezzel párhuzamosan az MSZP – teljes joggal – elveszítette reformer, szakértő, jól kormányzó imázsát is.)
A balliberális értelmiség egy része, közte a párt meghatározó tanácsadóival, eközben az ún. oszloposodott társadalom Ausztriában a 90-es évekig érvényes, az egész társadalmat, minden intézményt, a gazdaságot a két nagy párt vezette ideológiai-kulturális blokkra osztó modelljét látta Magyarországon megvalósulni. Ezzel elintézettnek vélte a politikai törésvonalak kialakulásának és mozgásának elemzését, az azokra adandó politikai válaszok keresését. A teljes jobboldali közbeszédet silánynak és alsóbbrendűnek minősítve pedig a baloldali ideológusok, és velük az MSZP elutasította a párbeszédet a jobboldali választókkal is. A félelmetes, egységes fekete masszaként kezelt jobboldali tábor ellen így a korábban elutasított vezérelvűség, szekértábor-logika és agresszív önérdek-érvényesítés legitim eszközökké váltak, sőt, egy idő után már erénynek számítottak (lásd az "MSZP belső demokráciája" kifejezés elfogadottságát Gyurcsány centralizációs időszakában).
Magyarország a rendszerváltással lehetőséget kapott a múltjával való számvetésre, hogy egy nyitott és szolidáris társadalom megvalósítására törekedjen, hogy saját lehetőségeit, jelentőségét és helyzetét reálisan értékelve integrálódjon az európai nemzetek közösségébe. A "hideg polgárháború" állapotai azonban ezt nem tették lehetővé. Nem mentség, hogy ez szomszédainknál sem történt meg. Így győzedelmeskedik a gyűlölet, az egymástól való félelem, így lehet kisebbség ellenes politikával választásokat nyerni.
Nekünk azonban a saját felelősségünkkel kell elsősorban foglalkoznunk. A bezárkózás, önmagunk "igazságainak" hajtogatása ugyanúgy az agresszív, kompromisszumra és újszerű megközelítési módok használatára képtelen politikai kultúra ismérve, ahogy a politikai lövészárokháború is. Ebben a háborúban nem is törekszünk arra, hogy lássuk az ellenség (ellenfél) arcát, megismerjük és megértsük őt. A l
ehető legpusztítóbb fegyverek használatáért jár az elismerés – és persze az sem baj, ha egy kicsit a lövészárok mögött menedéket kereső civilek is kapnak a lövedékekből. A mi esetünkben a határon túlii magyarság, vagyis 2-2,5 millió ember.
Elie Wiesel düh nélkül és szeretettel tért haza, nem véletlen, hogy minden megnyilvánulásában hangsúlyozza, elutasítja a kollektív bűnösség dogmáját, és nem neheztel arra az országra, amely alig fél év alatt több mint 400 ezer sorstársával együtt a náci hóhérok kezére adta őt. Megértés és párbeszéd helyett azonban Balog Zoltán vérlázító nyilatkozatát, alpári módon megzavart Hanuka-ünnepséget és a jobboldali média teljes csendjét kapta válaszul. Elie Wiesel többet érdemelt volna, de úgy látszik, itthon még mindig kevesen akarják meghallani a külföldön nagy tiszteletben álló magyar zsidó ember szavát.
INkvizitor
Mit is lehetne erre mondani?? „Elfogult, izzadság szagú írás, tele féligazságokkal, egyoldalú látásmóddal, az ilyen amúgy stílusos cikkek/posztok nem segítik elő a megbékélést, csak a bicskát nyitják ki az amúgy párbeszédre nyitott ember zsebében, tekintettel arra a félvak látásmódra ami sugárzik belőle”
Ez az ország telis tele van sérültekkel, holokauszt sérültek, trianon sérültek, kommunizmusban elnyomás alatt sérültek, előítéletek miatt sérült cigányok, cigányok miatt sérült „fehérek”, rendőri/politikusi/hatósági önkény miatt sérült adófizetőkkel stb.
Az Izraellel kapcsolatos részt nem kommentálnám, mert ez egy történelmi léptékű kérdés, amit nem lehet fekete fehérben láttatni, ahogyan azt a „balliberálisnak” nevezett értelmiség szeretné.
Véleményem szerint Eli Wieselnek ebben a kérdésben nincs igaza, és ha csakugyan a miérteket akarja keresni, akkor tükörbe kell neki is néznie, mint mindazon cionistáknak akik értetlenül állnak a minden egyes generáció életében legalább egyszer bekövetkező zsidó üldözések és antiszemita pogromok előtt. (a legutóbbi amit a köznyelv holokausztnak hív, valóban soha nem látott mértékű, és kegyetlenségű volt)
Ok-okozatra azért oda kellene figyelni kicsit, mert így, ilyen hozzáállással soha nem lesz megtalálva a megoldás, és megértve a másik, ugyan azok a szörnyűségek fognak megismétlődni időről időre, ami ugye senki sem akarhat.
A hazai pártokról adott elemzés pedig kifejezetten elfogult és izzadság szagú, akár az mszp kampányműhelyéből is előkerülhetett volna.
Az mszp „gyűlölet ellenes szavazatai” :))) orsós-orbán suttogó propaganda, ami nyíltan kelet mo. cigány ellenes érzelmeit akarta szazatra váltani és besöpörni… ott tarol most a jobbik…
Labanino Rafael
@INkvizitor: Szekértábor huszár!
Az vagy, egy szekértábor huszár. Az MSZP kampányműhelyéből is előkerülhetett volna? Hát, érdekes lenne, ha az MSZP ezzel a szöveggel kampányolna. Lázad lement már? :)
Na, mindegy. Értem, tehát a zsidóknak el kellene gondolkozniuk, hogy az antiszemiták miért gyűlölik őket? A szlovákiai magyaroknak azon, hogy miért gyűlöli őket Jan Slotá? A bosnyákoknak pedig nyilván Karadzsics igazságain kellene elgondolkozniuk, ugye? Én pedig azon gondolkodom amióta elolvastam a kommentedet, hogyan tud valaki ilyen butaságokat leírni.
És, hogy jön ide az e kétségtelenül undorító suttogó propaganda, hogy Orbán Viktor cigány lenne? Ami nem azért undorító, mert ha az lenne baj lenne (nem mindegy?). Hanem azért mert a cigányként való megbélyegzését lejárató stigmaként használja. Csak azt nem értem, hogy jön ez ide.
Radiszadi
Ami nem fél-, hanem teljes igazság, azaz tény: az a párt, melynek Orbán Viktor a vezetője, a 2006-os önkormányzati választásokon HIVATALOS választási együttműködési megállapodást írt alá a Jobbik Magyarország párttal, Tarlós István közös főpolgármester jelöltjük volt, jó néhány helyi önkormányzatot a Fidesz közösen „vezetnek” (pl.Bp. V.ker.).
A Fidesz ezt nemes egyszerűséggel „szavazategyesítésnek” aposztrofálja, pedig valójában ez az a párt, amely a hátán vitte be ezt a szélsőjobboldali politikai formációt.
Trollreign
Szélsőjobboldali pártról egyszerűen nem beszélhetünk. Soha nem tudom megérteni, hogy akik itt erről beszélnek, miért nem nézik meg, hogy kik azok, akik valóban párttagok, és kik azok, akik nem. Illetve akik párttagok, azoknak a neve mellé milyen tettek írhatók?
Akik a volt magyar gárdát szidják folyton, és amiatt, hogy tagja volt néhány Jobbikos politikus, szélsőjobboldalinak titulálják az egész Jobbikot, azok miért nem néznek utána, hogy mit csinált a Magyar Gárda a feloszlatása előtt?! Miért nem néztek utána annak, hogy mit csináltak azok, akik feloszlatták ezt a szerveződést?!
Ami pedig Labanino Rafaelnek tudok mondani: akármennyire is ártatlan egy népcsoportnak a nagyrésze, és valóban egy szerencsétlen 13 éves zsidó gyerek, akinek most volt a Bar Mitzvah-ja nem tudja, hogy őt miért utálják az emberek, azért ostobaság és a fej homokba dugása lenne, ha azt feltételeznénk, hogy a kialakult gyűlölet teljes mértékben a véletlen műve lenne.
Már évezredek óta megkülönböztették a zsidókat a keresztény világszemlélet – és talán a zsidót kivéve minden más szemlélet – szerint erkölcstelen üzleti húzásaik miatt, amivel kisemmizték az embereket. Az sem véletlen, hogy ez az érzés az emberekben generációnként valóban újjáéled. Gondolkodjatok emberek! Nézzetek a dolgok mögé! Keressétek a miérteket!
nehéz
„Wiesel nem neheztel arra az orszára…” nekem fáj, hogy általam nagyrabecsült emberek, fontosnak szánt dolgozatban, leírnak ilyet. Evidencia: a bűnöket emberek követték el, kormányok, katonák, fegyveres testületek tagjai, civilek… Még ha valaki hisz is a kollektív bűnösségben…
Mellesleg: az országhoz hozzá tartoznak, többek között, a zsidók is.
Slendriánság – remélem.
Shulc
Egyszerűen felháborító, ami ebben a kis szar országban zajlik. Hát hol van a fasiszta szélsőségesség határa?!
Fájdalmas aktualitással jutnak eszembe Kovács László szavai: „Tanuljunk meg kicsik lenni!”
Hát igen. Ehelyett meg trianonozunk meg turulozunk, na meg tagadjuk a Holokausztot ahelyett hogy befognánk a pofánkat, és szépen visszamennénk dolgozni.
Az is nyilvánvaló, hogy gyűlöletbeszéd amit csinál a Jobbik, akkor is, ha jelen pillanatban erre a magyarországi demokrácia fejletlensége miatt még nincs megfelelő törvényi szabályozás. Persze ez már egy másik történet. Erről is órákat lehetne beszélni.
Hát a jó (hozzászólás moderálva -) kat.
Shulc
Kösz hogy kimoderáltatok, utólag rá is jöttem hogy kínos amit írtam, ne haragudjatok, még a napi xanax előtt vagyok.
Visszatérve a lényegre:
Be kell tiltani az összes fasiszta-rasszista-kirekesztő-gyűlöletkeltő szerveződést, Különösen a jobbikot, melynek élén vonáczi gábor áll.
Trollreign
@Shulz: továbbra is az ezzel a gond, hogy ki dönti el, hogy mi számít ennek? Te döntöd el? A kormány? A SZEMA párt? Vagy mégis ki? Aki fél attól, hogy az „i g a z s á g” szem elé tárásával esetleg nehezebb lesz neki olcsó pénzért megszereznie az „állami/nemzeti vagyont”, hogy aztán a vételár többszörösét szerezze meg az üzemeltetéssel? Azok, akik pl. nem folytathatnának olyan embertelen tevékenységet, mint a „Hős” zrt., aki a kollégiumokat teszi pokollá?
Ha esetleg nem is létezik az ún. „igazság”, mert ebben egyikőnk sem lehet biztos – kivéve persze a jobbikosokat, akiket éppen ezért tartanak elvakultnakl és szélsőségesnek -, akkor is felmerül a kérdés, hogy ki mondja meg, hogy mit mondhatunk, és mit nem? Azt nagyon nem szeretném, hogy így betonozzák be a köztudatba a jelenlegi kormányzat álláspontját, mert az – akárhogy is nézzük – a szólásszabadság erőteljes megcsonkításával egy diktatórikus érzetet hozna az amúgy is forrongó közhangulatba, ami senkinek sem lenne jó.
Az „állami/nemzeti vagyon”-nál az idézőjel pedig arra utal, hogy ezeknek a magánkézbe adása adott esetben pozitív hatással lehet, a probléma – szigorúan szerény véleményem szerint – azzal van, hogy a vagyon külföldi nagyvállalatok kezébe kerül, akik rossz mutatókat növelnek:), és külföldre viszik a profitot (ismétlem, ez szvsz. probléma).
Shulc
Idefigyelj, öcsi, mi vagyunk a kiválasztott nép. Itt most szabadon elmondhatom, amit gondolok, mert én egy tökös zsidógyerek vagyok.
Csak két szülőmet hurcolták el a gárdások szellemi elődjei, úgyhogy bőven van jogalapom eldönteni, ki a fasiszta, ki nem.Bizony, ezeket a gárdásokat börtönbe kell zárni.
Meg kell adni egyébként, a Jobbik nem játszik rosszul: saját szélsőséges nézeteiket azzal leplezik, hogy Simon Peresz ezt meg azt mondta.
ÉS HA AZT MONDTA?
Azt mond, amit akar. Kicsit szenilis szegény, de még mindig ezerszer talpraesettebb, mint a Sólyom László.
Nem kell mindenen megsértődni.
Varga Dénes
Ha visszaemlékezünk, hogy néhány éve mi folyt a jugoszláv utódállamok között, népirtás, kegyetlenkedések, a saját házaiknak a lerombolása, akkor képet kaphatunk arról, mit is csinálnánk mi magyarok, ha megtehetnénk. A németek és az oroszok a moszkvai csatában együttesen kb. 2,5 millió embert veszítettek. Ezek az emberek, ha ujjá születhettek volna, valószínűleg egy kissé kritikusabban viszonyultak volna a politikai szélsőségekhez. Gárda, Jobbik, cigányok, zsidók hibáztatása: az ostoba arroganciának az is megfizeti az árát, aki nem ostoba és nem arrogáns. Az a sok bölcsesség amivel a szélsőjobb érvel, nemcsak a jobbik szavazóinak az életét fogja nehezíteni, hanem mindenkiét. Azon az ágon, amit a jobbik lelkesen fűrészel, nemcsak a jobbik szavazói ülnek, hanem mi is. Ezért is kellene ez ellen küzdeni.
Én, sokakkal ellentétben, nem Orbán Viktor rosszindulatának tulajdonítom a Jobbik megerősödését, hanem sokkal inkább az MSZP-SZDSZ morális és szakmai leépülésének. A „majd mi leszámolunk a korrupcióval” típusú szövegeknek nincs sikere, ha nincs korrupció. A „majd mi gondoskodunk róla, hogy a cigányok is betartsák az ország törvényeit” fogadkozások nem keltenének nagy figyelmet, ha szocialista és szabad demokrata politikusok is ezen fáradoztak volna már évek óta. Normális politikus járja a cigány telepeket, és nem a saját társadalmi státuszának megfelelő társaságban üdül.
Ami a szekértáborozást, lövészárkozást illeti: a politikai eliten belül az kerül felülre, aki ehhez ért. Emlékezzünk csak vissza: milyen szépen és okosan beszélt Gyurcsány Ferenc a TV-ben. És milyen őszintén meg volt lepve, amikor rá kellett jönnie, hogy az ingatlanadóval nem lehet kiváltani az iparűzési adót. Meg arra, hogy a szürkegazdaság nem kincsesbánya, ahol a miniszterelnök lehajol, és felszedi a földről a százmilliárdokat. Kétségtelen, nem szabad az egyik pártot feketének, a másikat fehérnek látni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két párt közé egyenlőségjelet kellene tenni. Zlatán már megtett egy nehéz lépést, amikor a FIDESZT ugyan még feketének látja, de az MSZP-t már nem fehérnek, hanem sötétszürkének. Még egy lépést meg kellene tenni. Észre kellene venni, hogy az MSZP, az SZDSZ és az MDF rosszabb most, és a FIDESZ pedig jobb.