Vajon melyik lesz az a kormányzati intézkedés, amelyik kiveri a biztosítékot? Mert eddig nagy visszhangja nem volt semmilyen intézkedésnek, döntésnek, átalakításnak, törvénynek, bejelentésnek, javaslatnak.

Persze voltak megmozdulások, tüntetések, tiltakozások, de összehangolt, komoly erődemonstrációra ezideig nem került sor. Pedig most már nem arról van szó csupán, hogy néhány száz volt vezetőt pofátlanná nyilvánítanak, és utólag megvonják törvényes járandóságukat, hogy néhány ezer hajléktalant eltávolítanak a közterekről, mert látványuk zavarja a városházák urait, hogy átkeresztelik az országot, hogy eltörlik a történelem néhány évtizedét. Most már több tízezer diplomást fenyeget annak réme, hogy csak egy havas tél juttatja őket közmunkához, úgy, mint nagyapáikat a Horthy-korszakban. Most már több tízezer nyugdíjast fenyeget annak réme, hogy versenyre kellhetnek a diplomásokkal a hólapátért, mert megvonják nyugdíjukat vagy annak egy részét. Most már több tízezer vállalkozót fenyeget annak réme, hogy ismét számlákat kell vásárolniuk adójuk elkészítéséhez, mert megszűnik az EVA. Mégis az általános társadalmi közöny nem akar oldódni. A közönyösök egy részénél ez érthető. Ők a hatalom mai birtokosaihoz tartozóknak érzik magukat, akik a cinizmus álarca mögé bújva leszarnak mindent és mindenkit.   A közönyösök másik két nagy csoportjánál kérdés, hogy lesz e változás és mikor? Azokról van szó, akik bíznak. Bíznak abban, hogy rájuk nem kerül sor, ők megússzák, ha homokba dugják a fejüket, hogy ne lássanak semmit, vagy, ha észrevesznek valamit, elhiszik, hogy „azok” megérdemlik. A másik csoportba tartoznak azok, akik félnek. Ezért úgy gondolják, nem kerül rájuk sor, ha nem húznak ujjat a hatalommal, megfogadják a három majom tanácsát – nem látni, nem hallani, nem szólni. Pedig ez a közöny csak látszólagos. A hatalom mámora illanó, s csak igen kevesen lehetnek azok, akik elhiszik, hogy az időt meg lehet állítani. Azok pedig, akik bizakodnak, előbb-utóbb kénytelenek észrevenni, hogy egyre fogy a táboruk. A félelem elől elbújók csöndjét pedig megzavarja a gyomor ideges összehúzódását kísérő széljárás hangja. Ha a hatalomban lévők kezdenek el félni, és a félők szeretnék megszerezni a hatalmat, miközben a bizakodók elfogynak, akkor hangossá válhatnak az utcák. Jó lenne ezért, ha fülkeforradalmárok az ágyúdörgés hangja helyett inkább Liszt zenéjére vágynának, s nem vállhoz, hanem lábhoz tennék a fegyvert.

Read more http://szabademberek.nolblog.hu/archives/2011/11/04/Kozonyosok/