Rémálom az Elm utcában 2011 – avagy a KDNP családvédelmi törvénytervezete
| Blog |
“Az állam a nemzet fennmaradását biztosító népesedési folyamatok érdekében külön törvényekben foglaltak szerint támogatja a gyermekvállalást, és segíti a szülők gyermekvállalási szándékainak megvalósulását.”
Nem, ez nem egy Andy Vajna-féle szinopszis kezdőmondata a pszichothriller műfajának hazai meghonosítására tett kísérlet érdekében, bár kétség kívül erős vizuális hatást gyakorol a kép, amelyben Harrach Péter és társai papi reverendába öltözve sorfalat állnak szeretkező fiatalok ágya mellett.
Ezúttal a rémálom könnyen valósággá válhat: a KDNP benyújtotta családvédelmi törvénytervezetét.
“Harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom.” – állítja a már fent emlegetett Harrach, Michl, Tarnai és Bagdy, ennek ellenére olyan javaslatokkal állnak elő, amelyek Magyarország villámgyors társadalmi amortizációjához vezet.
A jóságos Kereszténydemokrata Néppárt értelmezésében a család már közel sem egy szereteten, immateriális eszméken alapuló közösség szinonimája, sokkal inkább egy bigott jogrendszer terméke, amelyben kizárólag a házasság intézménye (amelyet "természetesen" csak egy férfi és egy nő köthet), az egyenesági rokoni kapcsolat, esetleg a befogadó gyámság számít törvényesnek.
Ennek tükrében alaposan átértelmeződnek “Az én családom…” kezdetű óvodai rajzfeladatok, de a KDNP nem pusztán eszmei síkon diszkriminálja a gyerekeket. Meglátásaik szerint a ‘nem törvényes’ közösségek a ‘teljes értékű’ családokkal szemben kevesebb állami támogatást érdemelnek, így egy élettársi kapcsolatból fogant gyermek, ha morálisan nem is érzékelne semmit az őt sújtó ítéletből, a büntetésből lecsapolt családi pótlék miatt elképzelhető, hogy kevesebb színes ceruzáról álmodhat.
Amint a tervezetből kiderül, a KDNP-nek egyébként is meglehetősen speciális a gyermekvállalás támogatásához való hozzáállása, mert amíg a növekedő ifjúságtól igyekeznek megvonni az amúgy is nevetségesen kevés támogatást, addig keresztényi eszmékre hivatkozva különös magzat-fixációban szenvednek.
Elképzelhető, hogy a KDNP-s képviselők jó része személyes fogantatásától elérzékenyülve, saját létével végtelenül megelégedve visszasírja a Ratkó-korszak rendelkezéseit, mi, liberálisok azonban a leghatározottabban elutasítjuk a kereszténydemokraták antidemokratikus, embertelen és a haladó európai szellemiséget megcsúfoló törvénytervezetét.







