Nattal-dobbal

Blog
Nattal-dobbal

A Nemzeti alaptanterv híven tükrözi azt a folyamatot, amely végbemegy ma a közoktatás területén. Ennek lényege a totális államosítás, az egyéni és csoportos szabadságjogok teljes felszámolása.  A Nemzeti alaptanterv - bár az ellenkezőjét állítják azok, akik összehordták – nem az iskolai oktatás folyamatát határozza meg, mivel a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján az iskoláknak nincs más joga, kötelessége, lehetősége, mint az állam által kiadott kötelező kerettantervet - helyi tantervként - végrehajtani. A nemzeti köznevelésről szóló törvény deklarálja az iskolák szakmai önállóságát, és meg is adja a kereteit: szabadon dönthetnek az iskolák a kötelező tanítási órák tíz százalékának felhasználásáról.

 

Mire szolgál a Nemzeti alaptanterv? Egyrészt jogi alapot ad a szakfelügyelőnek arra, hogy a pontosan meg nem határozható, értelmezhető állami elvárásokat számon kérjen az iskolán, a pedagóguson. Másrészt megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy a pedagógus munkáját minősítő bizottság kiselejtezze azt a tanerőt, aki nem jeleskedik az erkölcsi nevelés terén. Harmadrészt kormányzati felhatalmazást ad a tantervkészítőknek az egyetlen, állami, hivatalos ideológia tantervi utasításba öntésére. A Nemzeti alaptanterv nem szeretne sem többet, sem kevesebbet annál, mintsem központilag meghatározni valamennyi iskola nevelési céljait.

A nemzeti köznevelésről szóló törvény - ellentétben a korszerűtlen közoktatási törvénnyel - nem ad felhatalmazást az iskoláknak arra, hogy meghatározzák nevelő és oktató munkájuk pedagógiai elveit, céljait, a személyiség-fejlesztéssel és a közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladataikat, az iskola tehetség, képesség kibontakoztatását segítő tevékenységét, a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő programját, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységét. A most alakuló nevelési rendszerben nem fontos az egyén, a személyre szabott tanulási útvonal kialakítása. A most alakuló nevelési rendszert dobszóra hangolták, amelyre mindenkinek egy ütemre kell lépnie.

A Nemzeti alaptanterv - nem a pedagógus - nevel, állítja a dokumentum.  Felfogható ezért a Nemzeti alaptanterv úgy is, mint az Iskolai Nemzeti Hitvallás, rövidített nevén INEH. Az INEH tartalmát pedig nem vonhatja kétségbe sem a pedagógus, sem a szülő, sem a tanuló. Nem lenne váratlan egy olyan kormányintézkedés, amely elrendelné, hogy az INEH-nek meg kell adni a tiszteletet, ezért minden iskolában fel kell állítani az INEH asztalát, elhelyezve rajta a díszkötéses, sorszámozott, a készítői által aláírt Nemzeti alaptantervet, amelyben rovásírással is rögzítik a szöveget.  Az osztályfőnöki órákon pedig rendszeresen fel kell dolgozni, mitől válik valaki a haza felelős polgárává. [A hatvanas években a szocialista embertípus erényeit kellett elemezni ezeken az órákon.] A szakfelügyelő legfontosabb feladata pedig az lesz, hogy az óralátogatások keretében mérje, hol tart az osztály tanulóiban a hazafiság érzelemvilágának fejlődése. Talán nem lenne felesleges rajzversenyt hirdetni az iskolában „A Nemzeti alaptanterv üzenete” címen. A nyertes rajzok felhasználhatók lennének a Nemzeti alaptanterv díszkiadásához is.

Nem érdemes a Nemzeti alaptanterv szövegét elemezni, nem érdemes feltárni azokat az ellentmondásokat, amelyek megtalálhatók a szövegben, nem érdemes azt sem vitatni, hogy vannak olyan részei, amelyek kiállják a szakmai kritikát. Maga a Nemzeti alaptanterv egésze az, amely nem fogadható el, mivel - ellentétben a most hatályos Nemzeti alaptantervvel - nem arra vállalkozik, hogy segítsen az iskoláknak abban, hogy pedagógiai tevékenységüket hozzáigazítsák a rábízott gyermekek családi, szociális, kulturális körülményeihez, hogy megtalálják a gyermekek személyiségének lehető legteljesebb mértékű kibontakoztatásához vezető utat, hogy felkészítsék a tanulókat a társadalmi folyamatok megértésére, ismereteik folyamatos megújítására, az életen át tartó tanulásra. Éppen ellenkezőleg: az állam meghatározza az iskoláknak mikor, mit, hogyan, miből, miképpen tanítson, milyenné neveljen, mivel legfontosabb célja a közmunkás utánpótlás, a fizikai munkások tömegének kitermelése. És, hogy lesz így erős középosztály? Megvan annak az útja is.  A jövendő uralkodó osztály felkészítéséhez lesznek tehetség kibontakoztató programok és lesznek e program szerint működő iskolák.

És mi lesz azokkal, akinek egyszerre kell lépniük? Akik ismerik a fizika törvényeit, tudják, hogy az egy ütemre csattanó talpak alatt összeomolhat a híd. Ezért nem haladhat át rajta a katonai század díszlépésben.  Igaz ez a törvény az oktatásra is. Nem kétséges ezért, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény és a Nemzeti alaptanterv úgy jár, mint a kőbalta, bekerül abba a múzeumba, amelyben a kizárólagosságra törekvő hatalom torzszüleményeit őrzik.

 

Read more http://szabademberek.nolblog.hu/archives/2012/02/16/Nattal-dobbal/

 

Mi a liberalizmus?
Hírlevél
Hirdetés
Hirdetés
SZEMA a Facebookon

Ajánlott Facebook oldalak:
SZEMA
Szavazás

Új adók jönnek- tovább növekednek a lakosság terhei. Ön szerint ez minek "köszönhető"?

PayPal támogatás

Pénznem:
Összeg:

Köszönjük támogatását!


További támogatási lehetőség »


Támogatók
  • B. Gáspár Judit, pszichoanalitikus
  • Bán Zsófia, író
  • Bálint Péter,közgazdász- Marketing hallgató
  • Bánóczi Zoltán, egyetemi hallgató
  • Bárány Tibor, filozófus, kritikus
  • Berki Ottília, alkalmazott
  • Békés Bence, civil aktivista
  • Bikácsy Gergely, kritikus, esszéíró
  • Bodák Zsolt, informatikus
  • Bódis Kriszta, író, dokumentumfilmes
  • Borbély Pálné, nyugdíjas
  • Borlai Kinga, nyugdíjas hangmérnök
  • Breitner Dávid, ember, zsidó, magyar
  • B.Kiss Tamás, közgazda, újságíró, költő
  • Cserny András, joghallgató
  • Csermák Éva, hegedűművész
  • Csomor Béla, informatikus
  • Csonkáné Lakatos Erzsébet, mentálhigiénés munkatárs
  • Csordás Gábor, író, könyvkiadó
  • Csordás Istvánné, nyugdíjas
  • Dalos György, író
  • Dargayné Panyik Márta, tanár
  • Dékei Ági, építész
  • Dés Mihály, irodalmár
  • Dobos József, nyugdíjas, vállalkozó
  • Donáth Ferenc, orvos
  • Emődy Zsolt, filozófus, rendszertervező
  • Dr. Éliás Gyula, gyermekorvos
  • Fabó Kinga, költő, nyelvész, esszéista
  • Faludi Viktória, pszichológus
  • Farkas Tamás, építőmérnök
  • Farkasné Búzás Tünde, gyógypedagógus-logopédus
  • Ferenczi Gábor, filmrendező
  • Ferenczi Gábor, közgazda
  • Finta László, Nyitott Műhely
  • Fodor Ferenc, pr-szakember
  • Forgách András, író
  • Forrai Gábor, filozófus
  • Földes Györgyi, irodalomtörténész
  • Für-Láng Sebi, tanuló
  • Fürjesné Molnár Erzsébet, szociális munkás
  • Fürst Judit dr., adószakértő, és környezetvédelmi szakjogász
  • Gabos Gáborné, nyugdíjas zenetanár
  • Gerényi Katalin, aktivista, ember, meleg
  • Gervai András, kritikus
  • Goldner Ibolya, okl. vegyészmérnök
  • G.Tari Ágnes, tanár
  • Guti Kornél, készségfejlesztő
  • György Péter, esztéta
  • Dr. Győri Ágnes, klinikai szakpszichológus
  • Győri Gábor, tanár
  • Gyurkovits Zsuzsanna, pszichológus
  • Hartl Ilona, könyvtáros
  • Hámori Éva, fazekas
  • Hegedűs Róbert, tanító
  • Hoffmann Andrea, tanár
  • Horváth Károly, gépészmérnök
  • Horváth M. Judit, fotográfus
  • Imrei Júlia, citogenetikai szakasszisztens
  • Jourdan, Beatrix, grafikus, fotográfus
  • Juhászné Kovács Ágnes, nyugdíjas tanár
  • K. Kabai Lóránt, költő, szerkesztő
  • Kalina Yvette, tanár
  • Kálmán C. György, irodalomtörténész
  • Kárpáti Annamária, alkalmazott
  • Kárpáti Péter, író, dramaturg
  • Kepes János, műfordító
  • Kepes Judit, fotográfus
  • Kerényi Sándor, ny. oboaművész, főiskolai docens
  • Kinszki Judit, nyugdíjas tanár
  • Kocsán Éva, belsőépítész, grafikus
  • Kőházyné Nagy Ilona, nyugdíjas
  • Dr. Kristóf Andrea, pszichiáter
  • Krokovay Attila, építőmérnök
  • Lamm Gábor, biológus
  • Lángh Júlia, író
  • László Judit, külgazdász
  • Lovas Nagy Anna, kézművész, író
  • Ludassy Mária, filozófiatörténész
  • Lukács András, pénzügy
  • Major Márton, művelődésszervező
  • Marsovszky Magdolna, antiszemitizmus-, anticiganizmuskutató
  • Marton Gabriella, tanító
  • Márton Eszter, színész
  • Máté András, filozófus
  • Merker Dávid, önkormányzati képviselő (Budapest XIII. kerület)
  • Mezei Bálint, tanuló
  • Mészáros Zsófi, gyógypedagógus, galerista
  • Mészöly Krisztina,építész
  • Mindum Károly, mérnök, környezetvédelmi szakértő
  • Molnár-Lamos Krisztina, kultúratörténész, ápolónő, családanya
  • N. Kovács Tímea, kulturális antropológus
  • Dr. Naetar-Bakcsi Ildikó, szupervízor
  • Dr. Nagy Tibor, pszichoterapeuta
  • Nemes László, raktáros
  • Oláh-István László, író, újságíró
  • Orbán Júlia, mérnök-közgazdász
  • Orosz Attila, nyugdíjas
  • Orosz Krisztina, alkalmazott
  • Panda Ágnes Tünde, információrendszer szervező, szociológus
  • Papp Anikó, nyugdíjas piackutató
  • Pertl Gábor, tanár
  • Pető Balázs, egyéni vállalkozó
  • Pető Tamás, egyetemista
  • Pomázi Petra, középiskolai tanár
  • Ranschburg Jenő, pszichológus
  • Rátkay Kata, jogász
  • Rév Ambrus, biológus
  • Rév András, közgazda
  • S. Novotny Júlia, tanár
  • Salánki Sándor, közgazdász
  • Sára Andrea, építész
  • Schein Gábor, író
  • Semjén András, közgazdász
  • Sélley Titanilla, közgazdász
  • Sinka Károlyné, nyugdíjas
  • Sinka Zsófia, tanár
  • Somogyi Zoltán, zenész
  • Stalter György, fotográfus
  • Steiner Kristóf, újságíró-szerkesztő
  • Surányi András, filmrendező, tanár
  • Szabó Andrea, drámapedagógus
  • Szabó Brigitta, tanuló
  • Szabó Kálmán, IT & Economy Manager
  • Szabó-M. László, képzőművész
  • Szabó Pálma, diák
  • Szabó Péterné, osztályvezető
  • Szécsényi Endre, eszmetörténész
  • Székelyhidi Judith, pszichológus
  • Szekeres László, nyugdíjas mérnök
  • Szeles Edit, alkalmazott
  • Széll György, idegenforgalom
  • Szilágyi Judit, klinikai szakpszichológus, család-és párkonzulens
  • Szlabony Csaba, kereskedő
  • Szomor Éva, gyógypedagógus
  • Szontagh Miklós, mérnök-közgazdász
  • Takáts Andrea, színésznő
  • Tarján Péter, színművész
  • Tordai Péter, kreatívigazgató, kommunikációs szakember
  • Tódor Edit, pszichopedagógus
  • Tóth Attila, informatikus
  • Tóth Istvánné, könyvkereskedő
  • Tóth János, nyugdíjas közgazda, adószakértő
  • Tóth Péter, némettanár
  • Varga Péter, alkalmazott
  • Vaskuti Pál, pszichológus
  • Vári Erzsébet, műfordító, irodalmár
  • Vladár Zsolt, joghallgató
  • Vojnich Erzsébet, festőművész
  • Wagner Tamás, díszlettervező
  • Wessely Anna, művészettörténész, szociológus
  • Dr. Záhonyi Csilla, orvos
  • Zoltán Mária Flóra, festő
  • Zsibrita Ildikó, kommunikációs tanácsadó