Az oktatás a SZEMA - Liberális Párt felfogásában az emberi élet és így a társadalom számára nemcsak az iskolai oktatást jelenti, hanem szélesebb fogalmat. Maga az oktatás egy rendkívül bonyolult rendszer. Nemcsak az iskolai oktatás különböző szintjeit, típusait jelenti, hanem minden olyan rendszeres oktatási és képzési formát,folyamatot, amely az intézményes oktatás keretein kívül esik. Az oktatás a modern társadalomban a társadalmi lét és a személyes lét egyik legfontosabb összetevője. Az oktatás a nemzetgazdaság ereje és a versenyképesség alapja.

A magyar társadalom modernizációra szorul. Ebben az oktatás és ezen belül a közoktatás az egyik legfontosabb eszköz. A modernizáció azt jelenti, hogy a társadalom peremére kerültek felzárkózhassanak a centrumban lévőkhöz. A társadalmi tudást igazságosan kell elosztani. A tudás össztársadalmi tulajdon, amihez a hozzáférés alapvető állampolgári jog. A modern társadalmak jellemzője az erős differenciálódás és így az objektív szükségletek is differenciáltak. A sokirányú képzés iránti igény éppen ezért erős. Az oktatásnak ezeket az igényeket ki kell elégíteni.

A magyar közoktatás jelenleg nem képes a 21. század kihívásainak megfelelni.

2010 gyökeres változást jelent a politikai berendezkedésben, így a közoktatás területén is. A politikai berendezkedés a társadalom totális ellenőrzésére törekszik, alázatos, félelemben élő, tekintélyeket tisztelő polgárokat kíván.

A kormányzat ennek a célnak rendeli alá közoktatást is. Az önkormányzati rendszer átalakításával lehetővé válik az önkormányzati vagyon államosítása és így az állam átveszi az intézmények fenntartását. Ennek következményei:

–   a miniszter nevezi ki az iskolaigazgatót

–   kötelező tanterv

–   kötelező tankönyvek

–   szakfelügyeleti rendszer

–   a hivatal állapítja meg a gyerekek iskolaérettségét

–   buktatás

–   tankötelezettség határának leszállítása

–   felvételi vizsga a középiskolába

–   lehetetlenné válik a szülői és tanulói beleszólás az iskolák életébe

–   közismereti tantárgyak kiiktatása a szakképzésből

–   szakmai szolgáltatások központosítása

–   az alternatív oktatási intézmények lehetetlenné tétele

–   egyházi iskolák különös támogatása

–   a nyelvoktatás átalakítása az angol nyelv rovására

Összefoglalva: a 2010-ben hatalomra került FIDESZ-KDNP kormány a jómódú elitre koncentráló, az esélyteleneket magára hagyó/közmunkára ítélő, tekintélyelvű, ideológiailag egyirányú, pluralizmus nélküli közoktatást alakít ki. Az iskolarendszer hierarchikus jellegű és erősen szelektív. Nem az egyéni teljesítmények határozzák meg az előrejutást, hanem a körülmények, azaz az eredmények szoros összefüggésben állnak a család társadalmi hierarchiában elfoglalt helyével. Ennek eredménye a társadalmi dezintegráció. A modern társadalomban az iskolarendszer szerepe és befolyása megnőtt és a társadalmi lét és személyes élet legfontosabb összetevője.

A SZEMA - Liberális Párt programjában világossá tette, hogy melyek a legfontosabb állami feladatok. Álláspontunkat egyértelműen kifejeztük, amikor a költségvetés prioritási területeit meghatároztuk. Ezeket a feladatokat az ország teherbíró-képessége, gazdasági teljesítménye alapján átláthatóan, az állampolgári szükségleteknek megfelelően, az egyenlőtlenségek csökkentését és az alkotó energiák felszabadítását célozva kell végrehajtani. Fontos továbbá, hogy az állam nem patrónus, a polgárok nem alattvalók. Elvárható és ösztönözhető az állampolgári aktivitás számos területen, ez azonban azzal is együtt jár, hogy az állam és a polgár partnerként kezelik egymást. Ebben az oktatás kiemelt jelentőségű.

Ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek esélyein érdemben javíthassunk, szükség van olyan komplex programokra, amelyek a szülők és a gyerekek problémáira egyaránt reagálnak, egyidejűleg kezelik a települési, lakóhelyi, munkaerő-piaci és oktatási hátrányokat is.

Az oktatást érintő intézkedések között fontos a tankötelezettség kezdetét a jelenlegi ötéves korról négyéves korra leszállítani. Az oktatási intézmények tudatos, jól szervezett hátránykompenzáló tevékenységének erősítését javasoljuk, amely nem kivételes módon, egy-egy óvodában, iskolában folyik, hanem mindenütt, és mindenütt a szülőkkel együttműködésben. Különösen fontos, hogy ha a gyerekek nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartoznak, akkor megőrizhessék identitásukat, úgy élhessék meg az óvodai, iskolai éveket, hogy származásuk nem jelent számukra hátrányt. Fontos érezniük, hogy személyiségüket, identitásukat tisztelik, és tapasztalniuk, hogy a gondozók, óvodapedagógusok, tanítók és tanárok maguk is hajlandók megismerni kulturális hátterüket, képesek azok figyelembevételével oktatni. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a pedagógus-képzés szemléletmódja átalakuljon, a tanárok felkészítésének is nyitottá, a gyerekek eltérő hátterének megismerését ösztönzővé kell válnia.

18 éves korig a családi pótlék az iskolába járáshoz legyen kötve. Viszont az iskolába nem járó gyerek ügyét minden alkalommal ki kell vizsgálni: a családsegítő szolgálatok és az oktatási hivatalok segítségével kiderülhet, hogy egy másik iskolába szívesen járna. Az iskolába nem járó gyerekkel kapcsolatos felelősség megoszlik a család és a pedagógusok közt. A szülők egyoldalú felelősségre vonása, kriminalizálása tarthatatlan.

A társadalmi kapcsolatok és kontroll erősítése érdekében minden intézmény-egységben (tagintézmény, telephely) kötelezővé kell tenni az iskolaszék létrehozását. A jogszabályok módosításával meg is kell erősíteni az iskolaszékek szerepét. Emellett meg kell nyitni az iskolákat – sportudvarokat, informatikai termeket – a teljes helyi közösség számára.

Az általános iskola ötödik-nyolcadik évfolyamán folyó oktatás tartalmi megerősítése és megújítása a későbbi intézményi pályafutás, illetve a teljes pályaválasztási folyamat kulcskérdése. E kiemelt célok érdekében felvethető, hogy a középiskolai képzés kezdeti szakaszához kötött – immár lényegében minden középiskola által felkínált és a társadalom által is igényelt – nyelvi és informatikai alapozó évfolyamot minden tanuló számára biztosítsuk. Ez a legegyszerűbben az általános iskolai képzés kilenc évfolyamossá alakításával oldható meg. A nyelvi és informatikai képzési többletet azonban nem egy évbe sűrítve, hanem a teljes általános iskolai képzési időszakra elosztva kellene biztosítani.

A szakiskolákat meg kellene szüntetni. Helyette a tanulók tizennégy-tizenöt éves korban csak olyan intézmények közül választhatnának, amelyekben akár érettségizhetnek is, ezáltal megvalósulna a különböző iskolatípusok közötti átjárhatóság. Akiknél tizenhat éves korra egyértelművé válik, hogy minden szakmai segítség és fejlesztés ellenére sem képesek az érettségi megszerzésére, biztosítani kell a szakképzésbe történő átlépés lehetőségét. Ennek eljárását nagyon pontosan és részletesen szükséges szabályozni.

Azon szakközépiskolai tanulók számára, akik a végzés előtti utolsó két évben a felsőoktatási felvételire készítő képzésekben nem vesznek részt, az emelt szintű érettségire történő felkészítéssel azonos módon kell biztosítani és finanszírozni a gazdálkodással, vállalkozással, foglalkoztatással, adózással, bürokratikus eljárásokkal, szerződéses kapcsolatokkal, közigazgatással kapcsolatos legfontosabb jogi és számviteli ismeretek oktatását, illetve a közelgő szakképzettség-választás intenzív, a gyakorlati tevékenységre koncentráló előkészítését. A szakmatanulásnak szoros összhangban kell lennie a piaci igényekkel, ezért javasoltuk a foglalkoztatási részben a majdani munkáltatók szerepének növelését az oktatásban.

Szükség van a minőségbiztosítás további fejlesztésére. Az oktatási hivataloknak az iskolákat előre eldöntött, átlátható terv szerint kellene ellenőrizniük, nem pedig „feljelentések” alapján, alkalomszerűen.

Javasoljuk, hogy az egyetemi felvételi rendszerben külön bónusz pontok járjanak az egy évnél hosszabb ideig végzett önkéntes karitatív tevékenységért.

A liberálisok emberfelfogását a következő alapelvek határozzák meg:

• személyes szabadság, vagyis az ember szabadsága
• egyenlő jogok és szabadságjogok
• nyitottság
• sokszínűség
• független egyének szabad, demokratikus társulása
• mobilitás, ami azt jelenti, hogy ma permanens pályamódosításokra van szükség az életpálya folyamán

A fenti elvek alapján a 21. század globális világában is a liberális gondolkodás a reális, a modern kor követelményeinek megfelelő alternatívát nyújtó rendszer. Az oktatás az egyik legfontosabb stratégiai területe ennek az új világnak, mert rendkívül gazdaggá és sokirányúvá vált az környezet. Ez az új világ sok ellentmondást hordoz magában. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy ugyan a világ globális, de a politikai berendezkedések továbbra is a nemzetállami keretekben működnek. A globalizáció folyamata és a nemzeti érdekek nem mindig esnek egybe és végül mindkettő sértheti a kisközösségek, az egyén érdekeit. A liberális gondolkodók számára a globalizáció nem jelent nehézséget, mert ebben a világban a szabadság felértékelődik.

Nem lehet más célja egy liberális pártnak, mint a fenti elvek alapján működő oktatási rendszer kialakítása. Természetesen tudomásul kell venni a magyar oktatás eddigi történetét.

A magyar oktatás eddigi történetének tanulságai alapján több hagyományt érdemes őrizni:

• a lokális és decentrális ellátások viszonylagos harmóniáját,
• az ellátás, iskoláztatás alapvetően világi, egyben közösségi jellegét,
• a gyermeki és emberi fejlődésre alapozott iskolai haladást, ennek támogató környezetét,
• az iskolairányításban a szakmaiság és a társadalmasultság harmóniáját,
• az emberi jogok és a gyermeki jogok tiszteletét,
• erőteljes természettudományos műveltséget, értékelvű művészeti nevelést,
• az egyéni tanulási utak tiszteletét,
• a helyi kultúra jelenlétét a tanítás tartalmaiban,
• korszerű minőségbiztosítási törekvést,
• a 20. századi modern gyerekképre, lélektanra alapozott bánásmódot a nevelésben,
• a modern technika és az emberi kapcsolatok harmóniáját.

A liberális oktatáspolitika képes arra, hogy a bonyolult világban eligazítson, problémamegoldó képességet, kreativitást fejlesszen és a demokráciát értő és követelő emberek a különböző társadalmi szerepekben (munka, gazdaság, közélet, társas élet, család stb.) helytálló egyénekből álló közösségek lokális közösségekké, nemzetté, globális faluvá alakuló hálózatát alakítsa ki.

Az oktatás kiemelt színtere a környezetébe ágyazódó iskola.

Mi a jó iskola kritériuma?

A pedagógusok úgy tanítanak, hogy a gyerekek számára lehetővé válik: folyamatosan haladjanak fejlődésükben. A jó iskola élményeket kínál. Ezek lehetnek szociálisak, személyesek, esztétikaiak, mentálisak, közösségiek, abban az értelemben, hogy segítenek abban, hogy az ember képes legyen kooperációra és a politikában és a közéletben való részvételre. A jó iskola teret ad a gyerekek mozgásigényének és eszközöket kínál hozzá. A jó iskola képes különböző tehetségű és típusú gyerekeket, kamaszokat, ifjakat egy szervezetben egyéni tanulási célok és perspektívák felé kalauzolni. A jó iskolában meg lehet tanulni azt is, hogyan kell tanulni. A jó iskola maga is folyamatosan tanul. A jó iskola jó környezetben van, jól felszerelt.

Az oktatás a modern világban szolgáltat. A szabad ember önállóan gondolkodik és képes önálló döntésekre. Az oktatásnak alapvető feladata, hogy alternatívákat kínáljon, hogy a megegyezések kultúráját fejlessze. Ez rugalmasságot követel az iskolarendszertől.

Struktúra

Kialakításának alapja a kvalifikációs rendszer, a tanulás – tudás - készség egysége. Így tud alkalmazkodni az ország gazdasági helyzetéhez és stratégiájához. Ebben a struktúrában az állami és magánintézményekre egyformán szükség van. Az iskolák (állami, egyházi, alapítványi) azonos állami támogatásban részesüljenek.

A liberális oktatáspolitika is elismeri azt a konvenciót, hogy a tanuláshoz való jog a tankötelezettségen keresztül érvényesül. Iskola sokféle lehet. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy az iskolák sokszínűek legyenek.

A pedagógiát fel kell szabadítani minden szempontból. A szükséges szintre kell csökkenteni az állami beavatkozást. A helyi körülmények legyenek a meghatározóak abban, hogy működik-e oktatási intézmény az adott településen. Minden forma elképzelhető, híven a magyar gyakorlathoz, amely kialakult 1989 után (4+8, 6+6, 8+4, 12). De érvényes megoldás lehet az integrált többcélú intézmény, a második esély iskolái vagy 5-6.osztályban a „nem - szakrendszerű” képzés, a kistérségi társulások iskolái is. A formák és tartalmak sokszínűsége segítheti a társadalom és az egyén számára létfontosságú mobilitást, csökkentheti a lemorzsolódást.

Működés

A közösségi, demokratikus önkormányzó iskola modellje felel meg a 21. század követelményeinek.

A közösségi iskola alapelemei:

 - a szülők is tulajdonosai az iskolának és így a szülők fenntartói jogokat érvényesíthetnek

 - a település polgárai is használhatják az iskola szolgáltatásait

 - a szülők is részesei lehetnek a szolgáltatásnak, mint szolgáltatók

 - demokratikus önkormányzat

A demokratikus önkormányzatiság alapvető eleme a liberális párt oktatáspolitikájának. A gyerekeknek joguk van akarni, elvárni, érezni, kibontakozni. Az iskola, a pedagógus ebben a folyamatban segítőtárs. Gyerekek, szülők, pedagógusok együttműködnek, partnerként elfogadva egymást. A közös tanulás, egymás tanítása jellemzi az együttműködést. Miután az iskola fő szereplői a gyerekek, kamaszok, fiatalok, így nélkülük nem szervezhető meg az iskola élete. A felnőtt társadalom el kell, hogy fogadja a gyerekek, kamaszok, fiatalok világát, értékrendjét. Segíteni kell abban, hogy a gyerekek, kamaszok, fiatalok megtanulják a személyes részvétel fontosságát a közös ügyekben, felelősségük gyakorlását. Ez az egyik útja a szabad, autonóm citoyenné válásnak. Csak ilyen emberekkel lehet demokráciát építeni, fenntartani, újjáépíteni.

Pedagógusok

A demokratikus önkormányzó iskola pedagógusok igényel, olyan szakembereket, akik munkájuk során önmagukat is megvalósítják és nem a tradicionális iskola hagyományai alapján hatalmi pozíciót érezve felemelni akarja a gyerekeket egy központi akaratnak megfelelően. Ezt a liberális párt elutasítja. A pedagógus elfogadja, hogy a tanulási módok sokfélék, hiszen a gyerekek is sokfélék. A pedagógus ismerje az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyermekjogi Egyezményét.  A demokratikus, „barátságos iskolában” a pedagógus nem kiszolgáltatott a hatalmaknak. Munkáját a minőségirányítás kereteiben értékelik. A minőségirányítást az iskolában érintett szereplők végzik, a pedagógusok, gyerekek, szülők, fenntartók, szakértők. Nem óraszámokat kell megállapítani, hanem a hatékonyságot mérni és rugalmasan kezelni a pedagógus munkaidejét. Alkotó ember és az alkotásra fordított idő nem korlátozható. Így esélyegyenlőség is teremtődik a gyerekek számára. Ez a mai magyar valóságban az egyik legégetőbb probléma. Amennyiben a pedagógus számára lehetővé válik, hogy az alkotó értelmiségi életét élje, akkor az oktatás is fejlesztés orientálttá válik.

Az oktatás kimeneti eredményeiben alapvető az adott iskola közvetlen hatása a társadalomra, környezetére, tanulóinak és munkatársainak elégedettsége, a tanulók felkészültsége egy posztmodern társadalomban adódó életfeladatok ellátására (munkahelyen, közéletben, társas életben, családban), illetve az életen át tartó tanulásra.

A sikeres oktatáspolitika megvalósításának alapvetően fontos eszköze, hogy az oktatással kapcsolatban az érdekeltek megfelelő információkhoz jussanak. Ez a demokratikus közélet fontos eleme és az esélyegyenlőség megteremtésének is.

2011.09.30.