Mindent elölről kell kezdeni, interjú Ungár Klára főpolgármester-jelölttel - Népszabadság, 2010.08.19.

Ungár Klára: mindent elölről kell kezdeni

A SZEMA jelöltje az indulás céljáról, az LMP-ről és a huszonnyolcezer nagyságáról

Elindul az önkormányzati választásokon a tavaly alakult Szabad Emberek Magyarországért. A SZEMA egyedüliként vállalja föl a liberális értékeket. Főpolgármester-jelöltjük, Ungár Klára azt vallja: éles különbségek vannak köztük és az LMP közt, kampányukkal pedig szeretnék fölrázni a politikai közönyből azokat, akik egyelőre csak naivan szemlélik a demokratikus alappillérek megrendítését.

– A választási eljárásról szóló törvény nem lehetetleníti el az indulásukat?

– Mindenkinek, még a közepes méretű pártoknak is kedvezőtlen, hogy 15 nap van az eddigi három hét helyett a kopogtatócédulák összegyűjtésére, hiszen csökkennek az esélyek. Az önkormányzati választójogi törvény módosításának legfontosabb momentuma, hogy négyszer olyan nehéz legyen a főpolgármester-jelölteknek összeszedniük a kopogtatócédulát, mint négy éve. Ez a Fideszen kívül mindenkire rossz hatással van. Mindezt rendkívül antidemokratikusnak tartom. Mi mindkét törvényt megtámadtuk az Alkotmánybíróságon, de ez utóbbival nem foglalkozik a testület. A 15 napos határidőt pedig nem tűzte ki az ítélkezési szünet utáni első ülésére, ezért sürgős tárgyalást kértünk, hiszen szeptember 3-ig lehet az ajánlószelvényeket gyűjteni.

– Ennek ellenére meglesz a huszonnyolcezer ajánlásuk Budapesten?

– Igen. Ebben a városban van annyi liberálisan gondolkodó ember, aki érzi, hogy Tarlóssal szemben komoly jelöltet kell állítani. Az, hogy összejön-e vagy sem, az emberek aktivitásán múlik, mert ennyi idő alatt nem lehet házról házra járni, még ezer aktivistával sem. A választóknak is kell tenniük azért, hogy cédulájuk eljusson a gyűjtőpontokra, a postaládámba. Hiszem, hogy Budapest szabad város.

– Miért a SZEMA-ra szavazzanak, és miért ne az LMP-re?

– Karakteres a különbség. Nekünk határozott és világos liberális programunk van. Ezt a jelzőt próbálja lerúgni magáról az LMP, joggal, mert valóban nem liberális párt. Gazdaságfilozófi ai nézeteik inkább emlékeztetnek a hetvenes-nyolcvanas évek naiv kert-Magyarországára. Különbözik a demokráciafelfogásunk is. Mi nem kivonultunk volna a választójogi törvény megszavazásakor, hanem leszavaztuk volna. Ők nem fordultak Alkotmánybírósághoz. A szocialisták se. Egészen más az álláspontunk az adórendszer ügyében. Csak a médiatörvénnyel kapcsolatban gondolkodtunk hasonlóan. Továbbmegyek: kicsit értetlenül állok az előtt, hogy Pintér Sándort egy bizottságban miért kellett támogatni, ahogy azt tették. A liberálisok egy része jobb híján szavazott rájuk, és az elmúlt pár hónap igazolta, hogy az LMP nem képviseli a liberális értékeket.

– A SZEMA-nak meg kell küzdenie a teljes ismeretlenséggel. De még ez is smafu ahhoz képest, hogy liberális párt. Az új kormánymegalakulása óta eltelt hónapokban akadnak olyan jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a demokrácia alappillérei meginogtak, mégis, az emberek nagy részét ezek a jelek nem érdeklik. A demokratikus, liberális értékek mellett elkötelezettek száma csekély.

– Igen, ha úgy tetszik, bizonyos tekintetben ’89-hez kell visszatérni. Sokkal komolyabb aktualitása van ma a liberális demokráciának, mint akár fél éve. De formailag ez még szabad ország, hiszen vannak választások, működik a parlament. De a közöny az idő múlásával tovaszáll, előbb-utóbb mindenki beleütközik olyan döntésbe, amely nem tetszik neki. Egyetértek, a liberalizmus még népszerűtlen, újjá kell építeni. Mindent elölről kell kezdeni Ami pedig az ismeretlenséget illeti: az önkormányzati kampány arra is jó, hogy programunkat megismertessük a választókkal.

– Elindulnak hátrányos helyzetű térségekben is. Nem érzik annak veszélyét, hogy az alulról szerveződő, a cigány önkormányzatokban nem bízó, a valódi jogvédelmet képviselő roma származású politikusjelöltek az erőt, azaz a Fideszt választják?

– Az egyik leghitelesebb fiatal roma jogvédő, Kállai László, aki a jászladányi iskolai elkülönítés ügyét felkarolta, a SZEMA színeiben indul. De értem a kérdést, igen, érzek ilyen veszélyt. Csakhogy például a Fidesz háromcsapás-törvénye vagy a hódmezővásárhelyi szégyenlista nem nevezhető szegénybarátnak, emberségesnek. Ha valaki valóban érzékeny erre a témára, ezt ugyanolyan pontosan látja, mint én. Igen, meglehet, hogy a Fideszhez is csatlakoznak tehetséges cigány emberek azzal, hogy a hatalomban talán könnyebb elérni eredményeket, de azt hiszem, nagyot csalódnak majd.

– A SZEMA volt az egyedüli párt, amely balliberális oldalról támogatta a családi pótlék megvonását abban az esetben, ha nem jár a gyerek iskolába. A szociális szakma tiltakozott ez ellen, miután az intézkedést nem követi a gyermekvédelmi ellátásban és a közoktatásban a szociális hátrányokkal küszködő családok életét segítő változás.

– Elsősorban az iskolába nem járó gyermek szüleinek kriminalizálása ellen léptünk fel. Jobb, ha a pótlékhoz kötjük az iskolába járást, mint ha börtönbe kerülne egy szülő, mint ahogy az Sajókazán meg is történt volna, ha Sólyom László nem lép közbe. Programunk szerint a családi pótlék megvonása csak akkor léphet életbe, ha a szociális gondozótól az oktatási hivatalig a szülő és az iskola együtt vizsgálja meg, miért nem jár az a gyerek iskolába, és megpróbálják egy másik iskolába integrálni a gyereket.

– Végül a kriminalizálás is megmaradt, és még szabálysértési bírságot is kiszabnak az igazolatlanul hiányzó gyerek szüleire.

– Ami a tervekből megvalósult, nagyon távol áll tőlünk.

– Azok a szponzorok, akik a SZEMA alapítóinak iskolai és szociális programjai mögött állnak, a politikát is támogatják?

– Ők nem szponzorálnak politikai törekvéseket. Kimondottan a szociális és az oktatási missziót vállalták fel. Önkéntes munkából, saját pénzünkből tartjuk fenn a szervezetet. És érkeztek adományok is. Ezt a kampányt egymillió forinttal kezdtük el.

– A jelöltjeik közül kiket tart esélyesnek?

– Bízom a sajókazaiakban, valamint Kállai Lászlóban, Jászladányban, és azt hiszem, hogy a jelenlegi polgármester, Sértő-Radics István Uszkán verhetetlen. A fővárosi kerületekben is sikerült fiatal csapatokat felállítanunk, felbukkantak olyan fiatalemberek, akik a neten találkoztak a SZEMA-val. Ők hozták a barátaikat, akik szintén hozták a barátaikat.

– Főpolgármester-jelöltként mit tart Budapest legégetőbb problémájának?

– A dugót, a korrupciót, a hajléktalanok helyzetét, a kultúrára fordított összeget és az egészségügyet. Van egy hamar bevezethető, kidolgozott koncepciónk a dugók kezelésére. Páros napokon a páros rendszámú, páratlan napokon a páratlan rendszámú autó fizetne csak dugódíjat, kizárólag a Nagykörút által határolt belvárosban, csúcsidőben. Ennek ellenőrzéséhez mindössze kamerák kellenének, semmi más. Ugyanakkor számunkra nagyon fontos a kultúra. A főváros 530 milliárd forintos költségvetéséből mindössze 14 milliárd megy e célra. Egy-kétmilliárddal több pénzzel igenis, fent lehet tartani egy pezsgő kulturális életet élő, színes fővárost. Lehetne itt normális kishajóforgalom, lehetne kertmozi, több alternatív színház, fesztivál. Lehetne sokkal több sétálóutca. Ezenkívül a SZEMA szeretné bevonni a civileket és a vállalkozókat. Javaslatunk szerint az egy százalék felajánlható adó még egy százalékkal növekedne, meghatározott célokra. Ezek egyike a hajléktalanellátás. A civileket és a vállalkozókat közös célokért adókedvezmény formájában a fővárosban is össze lehet és kell kötni. A korrupciót csak úgy lehet megállítani, ha minden fi llér, ami közpénzből megy el, ellenőrizhető: teljes mértékben a nyilvánosság előtt történik. Az egészségügyben világos teljesítménymérésre van szükség. A betegelégedettségi mutatók alapján kell elindulnunk.

Forrás:

Népszabadság, 2010.08.19.
 

Mi a liberalizmus?
Hírlevél
Hirdetés
Hirdetés
SZEMA a Facebookon

Ajánlott Facebook oldalak:
SZEMA
Szavazás

Új adók jönnek- tovább növekednek a lakosság terhei. Ön szerint ez minek "köszönhető"?

PayPal támogatás

Pénznem:
Összeg:

Köszönjük támogatását!


További támogatási lehetőség »


Támogatók
  • B. Gáspár Judit, pszichoanalitikus
  • Bán Zsófia, író
  • Bálint Péter,közgazdász- Marketing hallgató
  • Bánóczi Zoltán, egyetemi hallgató
  • Bárány Tibor, filozófus, kritikus
  • Berki Ottília, alkalmazott
  • Békés Bence, civil aktivista
  • Bikácsy Gergely, kritikus, esszéíró
  • Bodák Zsolt, informatikus
  • Bódis Kriszta, író, dokumentumfilmes
  • Borbély Pálné, nyugdíjas
  • Borlai Kinga, nyugdíjas hangmérnök
  • Breitner Dávid, ember, zsidó, magyar
  • B.Kiss Tamás, közgazda, újságíró, költő
  • Cserny András, joghallgató
  • Csermák Éva, hegedűművész
  • Csomor Béla, informatikus
  • Csonkáné Lakatos Erzsébet, mentálhigiénés munkatárs
  • Csordás Gábor, író, könyvkiadó
  • Csordás Istvánné, nyugdíjas
  • Dalos György, író
  • Dargayné Panyik Márta, tanár
  • Dékei Ági, építész
  • Dés Mihály, irodalmár
  • Dobos József, nyugdíjas, vállalkozó
  • Donáth Ferenc, orvos
  • Emődy Zsolt, filozófus, rendszertervező
  • Dr. Éliás Gyula, gyermekorvos
  • Fabó Kinga, költő, nyelvész, esszéista
  • Faludi Viktória, pszichológus
  • Farkas Tamás, építőmérnök
  • Farkasné Búzás Tünde, gyógypedagógus-logopédus
  • Ferenczi Gábor, filmrendező
  • Ferenczi Gábor, közgazda
  • Finta László, Nyitott Műhely
  • Fodor Ferenc, pr-szakember
  • Forgách András, író
  • Forrai Gábor, filozófus
  • Földes Györgyi, irodalomtörténész
  • Für-Láng Sebi, tanuló
  • Fürjesné Molnár Erzsébet, szociális munkás
  • Fürst Judit dr., adószakértő, és környezetvédelmi szakjogász
  • Gabos Gáborné, nyugdíjas zenetanár
  • Gerényi Katalin, aktivista, ember, meleg
  • Gervai András, kritikus
  • Goldner Ibolya, okl. vegyészmérnök
  • G.Tari Ágnes, tanár
  • Guti Kornél, készségfejlesztő
  • György Péter, esztéta
  • Dr. Győri Ágnes, klinikai szakpszichológus
  • Győri Gábor, tanár
  • Gyurkovits Zsuzsanna, pszichológus
  • Hartl Ilona, könyvtáros
  • Hámori Éva, fazekas
  • Hegedűs Róbert, tanító
  • Hoffmann Andrea, tanár
  • Horváth Károly, gépészmérnök
  • Horváth M. Judit, fotográfus
  • Imrei Júlia, citogenetikai szakasszisztens
  • Jourdan, Beatrix, grafikus, fotográfus
  • Juhászné Kovács Ágnes, nyugdíjas tanár
  • K. Kabai Lóránt, költő, szerkesztő
  • Kalina Yvette, tanár
  • Kálmán C. György, irodalomtörténész
  • Kárpáti Annamária, alkalmazott
  • Kárpáti Péter, író, dramaturg
  • Kepes János, műfordító
  • Kepes Judit, fotográfus
  • Kerényi Sándor, ny. oboaművész, főiskolai docens
  • Kinszki Judit, nyugdíjas tanár
  • Kocsán Éva, belsőépítész, grafikus
  • Kőházyné Nagy Ilona, nyugdíjas
  • Dr. Kristóf Andrea, pszichiáter
  • Krokovay Attila, építőmérnök
  • Lamm Gábor, biológus
  • Lángh Júlia, író
  • László Judit, külgazdász
  • Lovas Nagy Anna, kézművész, író
  • Ludassy Mária, filozófiatörténész
  • Lukács András, pénzügy
  • Major Márton, művelődésszervező
  • Marsovszky Magdolna, antiszemitizmus-, anticiganizmuskutató
  • Marton Gabriella, tanító
  • Márton Eszter, színész
  • Máté András, filozófus
  • Merker Dávid, önkormányzati képviselő (Budapest XIII. kerület)
  • Mezei Bálint, tanuló
  • Mészáros Zsófi, gyógypedagógus, galerista
  • Mészöly Krisztina,építész
  • Mindum Károly, mérnök, környezetvédelmi szakértő
  • Molnár-Lamos Krisztina, kultúratörténész, ápolónő, családanya
  • N. Kovács Tímea, kulturális antropológus
  • Dr. Naetar-Bakcsi Ildikó, szupervízor
  • Dr. Nagy Tibor, pszichoterapeuta
  • Nemes László, raktáros
  • Oláh-István László, író, újságíró
  • Orbán Júlia, mérnök-közgazdász
  • Orosz Attila, nyugdíjas
  • Orosz Krisztina, alkalmazott
  • Panda Ágnes Tünde, információrendszer szervező, szociológus
  • Papp Anikó, nyugdíjas piackutató
  • Pertl Gábor, tanár
  • Pető Balázs, egyéni vállalkozó
  • Pető Tamás, egyetemista
  • Pomázi Petra, középiskolai tanár
  • Ranschburg Jenő, pszichológus
  • Rátkay Kata, jogász
  • Rév Ambrus, biológus
  • Rév András, közgazda
  • S. Novotny Júlia, tanár
  • Salánki Sándor, közgazdász
  • Sára Andrea, építész
  • Schein Gábor, író
  • Semjén András, közgazdász
  • Sélley Titanilla, közgazdász
  • Sinka Károlyné, nyugdíjas
  • Sinka Zsófia, tanár
  • Somogyi Zoltán, zenész
  • Stalter György, fotográfus
  • Steiner Kristóf, újságíró-szerkesztő
  • Surányi András, filmrendező, tanár
  • Szabó Andrea, drámapedagógus
  • Szabó Brigitta, tanuló
  • Szabó Kálmán, IT & Economy Manager
  • Szabó-M. László, képzőművész
  • Szabó Pálma, diák
  • Szabó Péterné, osztályvezető
  • Szécsényi Endre, eszmetörténész
  • Székelyhidi Judith, pszichológus
  • Szekeres László, nyugdíjas mérnök
  • Szeles Edit, alkalmazott
  • Széll György, idegenforgalom
  • Szilágyi Judit, klinikai szakpszichológus, család-és párkonzulens
  • Szlabony Csaba, kereskedő
  • Szomor Éva, gyógypedagógus
  • Szontagh Miklós, mérnök-közgazdász
  • Takáts Andrea, színésznő
  • Tarján Péter, színművész
  • Tordai Péter, kreatívigazgató, kommunikációs szakember
  • Tódor Edit, pszichopedagógus
  • Tóth Attila, informatikus
  • Tóth Istvánné, könyvkereskedő
  • Tóth János, nyugdíjas közgazda, adószakértő
  • Tóth Péter, némettanár
  • Varga Péter, alkalmazott
  • Vaskuti Pál, pszichológus
  • Vári Erzsébet, műfordító, irodalmár
  • Vladár Zsolt, joghallgató
  • Vojnich Erzsébet, festőművész
  • Wagner Tamás, díszlettervező
  • Wessely Anna, művészettörténész, szociológus
  • Dr. Záhonyi Csilla, orvos
  • Zoltán Mária Flóra, festő
  • Zsibrita Ildikó, kommunikációs tanácsadó