Ungár Klára: Budán három kerület elég - Index, 2010.08.30.

Szabad Emberek Magyarországért főpolgármester-jelöltje összevonná a belső pesti kerületeket, és három kerületet hagyna Budán. Ungár Klára sajátos dugódíjat vezetne be, és átláthatóvá tenné az összes közpénzes szerződést. Vállalt leszbikussága véleménye szerint részben előny, részben hátrány.

1990-ben már egyszer indult a főpolgármesterségért, fel tudna idézni egy-két akkori jelmondatot? Mi tartottak akkor fontosnak a kampányban?

Hú, de nehéz kérdés. Picit gondolkoznom kell. Azt hiszem, hogy az egyik fontos üzenet az volt, hogy  vállalkozó önkormányzatok kellenek.

Ez mit jelentett akkor?

Akkor volt friss az önkormányzati törvény. Elég komoly vagyonuk lett az önkormányzatoknak és elég széles jogkörük is. Az üzenet lényege az volt, hogy váljanak szabadon gazdálkodó piaci szereplővé az önkormányzatok.

Mint például a lakásprivatizációs hullámban?

Az egészen biztos, hogy a Fidesz akkor a bérlakások elidegenítését képviselte. A mai napig azt gondolom, hogy az egy helyes lépés volt. Nagyon fontos volt még az úgynevezett city koncepció.

Ez az elképzelés most megint előkerült. Most olyasmiről van szó, hogy össze kellene vonni a kicsi belső kerületeket.

Az eredeti koncepció lényegében visszaállította volna az 1950 előtti kerület-főváros határt, tehát Zuglóig tartott volna a főváros, azon belül összevonta volna a pesti belvárosi kerületeket, illetve Buda Margit körúton belüli részét.

Aktuális ez még húsz év után, vagy mehet a szemétdombra?

Nemrég publikáltam egy cikket, amiben ennek a city koncepciónak a módosított változatát írtam le. E szerint Budán három kerület elég lenne, Pesten az V., VI., VII., VIII., IX. kerületet kellene a Nagykörúton belül egy kerületté alakítani, és a többi maradhatna önálló kerület.

A mostani kampány azért földhözragadtabb témákról szól: hajléktalanok, szemét, tömegközlekedés. Az eltelt húsz évben mi változott jó, és mi rossz irányban?

A legszembetűnőbb, hogy elképesztően sok autó lett, és a város nem bírja ezt a forgalmat. Nekünk van erre egy gyorsan bevezethető, praktikus megoldásunk: hétköznapokon, csúcsidőben, a Nagykörúton belül kedden és csütörtökön a páros rendszámú, hétfőn és szerdán a páratlan rendszámú autók mehetnének be. Kivétel, ha dugódíjat fizet, mert úgy bármikor be lehetne hajtani.

Hasonlót tervezett a most leköszönő városvezetés...

Ez az eredeti, Hungária körúton belülre elgondolt dugódíjrendelet több ponton könnyített verziója. Az eredetinek az lenne a feltétele, hogy legyen elég parkoló a zónán kívül, és sűrűbb legyen a tömegközlekedés.

Pont ezért végül nem is merték bevezetni. És ez a két feltétel a csökkentett verziónál is ugyanúgy jelentkezik.

Nem. Ezt a csökkentett verziót egyes esetekben már használja a főváros, például a szmogrendeletben.

Gyakorlatban még nem volt kipróbálva azért, félnek is tőle.

De a csökkentett verzió azért is jobb, mert arra kényszeríti az embereket, hogy kooperáljanak. Vigyék be a feleségüket, férjüket, kollégájukat, többen használják ki az autót.

Akárhogy is, a gépkocsik lefelezése akkora többletutasszámmal járna a tömegközlekedésben, amit a már amúgy is lepukkant BKV nem bírna kezelni.

A lerobbant géppark cseréje egy dolog, ez csupán forrás kérdése.

Miért lát rá forrást?

A szükséges forrás megteremtéséhez a 530 milliárdos költségvetésű fővárosban csak politikai akarat kell. Ennél nagyobb probléma a felgyűlt adósságállomány, és még nagyobb probléma a korrupciógyanús ügyek száma.

Na, de hogyan lehetne ezen segíteni? Az nyilván nem megy, hogy az új főpolgármester kiáll a BKV-székház elé, és ráolvasással megszünteti a korrupciót.

Tényleg nem. Mi azt mondjuk, hogy teljes átláthatóság legyen. De nem csak a BKV esetében. Mindenki, aki szerződik a fővárossal, és közpénzt használ fel, annak legyen minden szerződése nyilvános, ne legyen üzleti titok, és a legkisebb gyanú esetén vizsgálatot kell indítani.

Ön 1990 és 93 között a fővárosi közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője volt. A Fidesz-frakciót most Tarlós István vezeti, egyik ellenfele a főpolgármester-választáson. Játszunk el a gondolattal: milyen lett volna húsz éve Tarlós vezetésével a Fidesz-frakció, és milyen lenne a mostani az önével?

Nekem már 92-93-ban voltak konfliktusaim az akkori Fidesz-vezetéssel, aminek az volt a lényege, hogy a pártvezetés szerint semmiben sem lehetett a Demszky Gábor vezette fővárost támogatni. Én meg azon az állásponton voltam, hogy ha a Fidesz-frakció javaslatait befogadják, például a költségvetési rendeletbe, akkor azt mi is megszavazzuk. Ilyen volt például a bicikliutakra fordított pénz. Azt hiszem, hogy Tarlós István nem ment volna szembe a pártvezetés akaratával. És ebből következik, hogy ha az elmúlt négy évben én vezetettem volna a Fidesz-frakciót, ami ugye a sci-fi kategóriába tartozik, akkor ugyanúgy viselkedtem volna, és ugyanilyen konfliktusaim lettek volna, mint 1992-ben és 1993-ban.

Nem is volt sokáig fideszes, 1994-től 2009-ig az SZDSZ politikusa volt. Mennyire érzi a hátrányát annak, hogy az SZDSZ neve ma elég rosszul cseng a fővárosi választók fülében?

Igen, érezhető, hogy a SZEMA-t megpróbálják az SZDSZ utódpártjaként bemutatni. Ez valószínűleg az én személyem miatt van, mert az alapítóknak maximum egyharmada volt SZDSZ-es, és az azóta érkezők messziről se látták az SZDSZ-t.

Meg nyilván annak is, hogy a SZEMA baloldali liberális értékrendet képvisel.

Azzal nincs is probléma, hogy liberálisak vagyunk, hanem azzal van, hogy az SZDSZ-t sokévi szívós munkával lejáratták.

Az, hogy vállaltan leszbikus, ön szerint inkább hoz, vagy inkább visz szavazatot öntől?

Az, hogy vállaltan, az inkább hoz, az emberek azt hiszem értékelik, hogy valaki nem rejtőzködik, és nem tagadja meg az identitását. Maga a leszbikusság viszont azoknak, akik előítéletesek, nem vonzó.

Ön szerint a szavazók mekkora része tartozik a második kategóriába?

Van egy tippem: ötven és hatvan százalék között van. Ha a maradék negyven-ötven százalék rám szavazna, az elég lenne a győzelemhez.

A SZEMA deklaráltan számít a szegények, közöttük a romák szavazataira. Egy korábbi interjúban egyik ellenfele, Makai István, a Roma Polgári Tömörülés jelöltje megkérdezte, ki tudja hitelesebben megszólítani a cigányokat, egy roma vagy egy nem roma? Megígértem, hogy elteszem a kérdést önnek. Tehát ki tudja?

Én úgy láttam az eddigi választásokon, hogy a romák nagyon szétszavaztak, és nem volt fontos számukra, hogy roma ember képviseli a programot, vagy nem roma.

Forrás:

Index, 2010.08.30.
 

Mi a liberalizmus?
Hírlevél
Hirdetés
Hirdetés
SZEMA a Facebookon

Ajánlott Facebook oldalak:
SZEMA
Szavazás

Új adók jönnek- tovább növekednek a lakosság terhei. Ön szerint ez minek "köszönhető"?

PayPal támogatás

Pénznem:
Összeg:

Köszönjük támogatását!


További támogatási lehetőség »


Támogatók
  • B. Gáspár Judit, pszichoanalitikus
  • Bán Zsófia, író
  • Bálint Péter,közgazdász- Marketing hallgató
  • Bánóczi Zoltán, egyetemi hallgató
  • Bárány Tibor, filozófus, kritikus
  • Berki Ottília, alkalmazott
  • Békés Bence, civil aktivista
  • Bikácsy Gergely, kritikus, esszéíró
  • Bodák Zsolt, informatikus
  • Bódis Kriszta, író, dokumentumfilmes
  • Borbély Pálné, nyugdíjas
  • Borlai Kinga, nyugdíjas hangmérnök
  • Breitner Dávid, ember, zsidó, magyar
  • B.Kiss Tamás, közgazda, újságíró, költő
  • Cserny András, joghallgató
  • Csermák Éva, hegedűművész
  • Csomor Béla, informatikus
  • Csonkáné Lakatos Erzsébet, mentálhigiénés munkatárs
  • Csordás Gábor, író, könyvkiadó
  • Csordás Istvánné, nyugdíjas
  • Dalos György, író
  • Dargayné Panyik Márta, tanár
  • Dékei Ági, építész
  • Dés Mihály, irodalmár
  • Dobos József, nyugdíjas, vállalkozó
  • Donáth Ferenc, orvos
  • Emődy Zsolt, filozófus, rendszertervező
  • Dr. Éliás Gyula, gyermekorvos
  • Fabó Kinga, költő, nyelvész, esszéista
  • Faludi Viktória, pszichológus
  • Farkas Tamás, építőmérnök
  • Farkasné Búzás Tünde, gyógypedagógus-logopédus
  • Ferenczi Gábor, filmrendező
  • Ferenczi Gábor, közgazda
  • Finta László, Nyitott Műhely
  • Fodor Ferenc, pr-szakember
  • Forgách András, író
  • Forrai Gábor, filozófus
  • Földes Györgyi, irodalomtörténész
  • Für-Láng Sebi, tanuló
  • Fürjesné Molnár Erzsébet, szociális munkás
  • Fürst Judit dr., adószakértő, és környezetvédelmi szakjogász
  • Gabos Gáborné, nyugdíjas zenetanár
  • Gerényi Katalin, aktivista, ember, meleg
  • Gervai András, kritikus
  • Goldner Ibolya, okl. vegyészmérnök
  • G.Tari Ágnes, tanár
  • Guti Kornél, készségfejlesztő
  • György Péter, esztéta
  • Dr. Győri Ágnes, klinikai szakpszichológus
  • Győri Gábor, tanár
  • Gyurkovits Zsuzsanna, pszichológus
  • Hartl Ilona, könyvtáros
  • Hámori Éva, fazekas
  • Hegedűs Róbert, tanító
  • Hoffmann Andrea, tanár
  • Horváth Károly, gépészmérnök
  • Horváth M. Judit, fotográfus
  • Imrei Júlia, citogenetikai szakasszisztens
  • Jourdan, Beatrix, grafikus, fotográfus
  • Juhászné Kovács Ágnes, nyugdíjas tanár
  • K. Kabai Lóránt, költő, szerkesztő
  • Kalina Yvette, tanár
  • Kálmán C. György, irodalomtörténész
  • Kárpáti Annamária, alkalmazott
  • Kárpáti Péter, író, dramaturg
  • Kepes János, műfordító
  • Kepes Judit, fotográfus
  • Kerényi Sándor, ny. oboaművész, főiskolai docens
  • Kinszki Judit, nyugdíjas tanár
  • Kocsán Éva, belsőépítész, grafikus
  • Kőházyné Nagy Ilona, nyugdíjas
  • Dr. Kristóf Andrea, pszichiáter
  • Krokovay Attila, építőmérnök
  • Lamm Gábor, biológus
  • Lángh Júlia, író
  • László Judit, külgazdász
  • Lovas Nagy Anna, kézművész, író
  • Ludassy Mária, filozófiatörténész
  • Lukács András, pénzügy
  • Major Márton, művelődésszervező
  • Marsovszky Magdolna, antiszemitizmus-, anticiganizmuskutató
  • Marton Gabriella, tanító
  • Márton Eszter, színész
  • Máté András, filozófus
  • Merker Dávid, önkormányzati képviselő (Budapest XIII. kerület)
  • Mezei Bálint, tanuló
  • Mészáros Zsófi, gyógypedagógus, galerista
  • Mészöly Krisztina,építész
  • Mindum Károly, mérnök, környezetvédelmi szakértő
  • Molnár-Lamos Krisztina, kultúratörténész, ápolónő, családanya
  • N. Kovács Tímea, kulturális antropológus
  • Dr. Naetar-Bakcsi Ildikó, szupervízor
  • Dr. Nagy Tibor, pszichoterapeuta
  • Nemes László, raktáros
  • Oláh-István László, író, újságíró
  • Orbán Júlia, mérnök-közgazdász
  • Orosz Attila, nyugdíjas
  • Orosz Krisztina, alkalmazott
  • Panda Ágnes Tünde, információrendszer szervező, szociológus
  • Papp Anikó, nyugdíjas piackutató
  • Pertl Gábor, tanár
  • Pető Balázs, egyéni vállalkozó
  • Pető Tamás, egyetemista
  • Pomázi Petra, középiskolai tanár
  • Ranschburg Jenő, pszichológus
  • Rátkay Kata, jogász
  • Rév Ambrus, biológus
  • Rév András, közgazda
  • S. Novotny Júlia, tanár
  • Salánki Sándor, közgazdász
  • Sára Andrea, építész
  • Schein Gábor, író
  • Semjén András, közgazdász
  • Sélley Titanilla, közgazdász
  • Sinka Károlyné, nyugdíjas
  • Sinka Zsófia, tanár
  • Somogyi Zoltán, zenész
  • Stalter György, fotográfus
  • Steiner Kristóf, újságíró-szerkesztő
  • Surányi András, filmrendező, tanár
  • Szabó Andrea, drámapedagógus
  • Szabó Brigitta, tanuló
  • Szabó Kálmán, IT & Economy Manager
  • Szabó-M. László, képzőművész
  • Szabó Pálma, diák
  • Szabó Péterné, osztályvezető
  • Szécsényi Endre, eszmetörténész
  • Székelyhidi Judith, pszichológus
  • Szekeres László, nyugdíjas mérnök
  • Szeles Edit, alkalmazott
  • Széll György, idegenforgalom
  • Szilágyi Judit, klinikai szakpszichológus, család-és párkonzulens
  • Szlabony Csaba, kereskedő
  • Szomor Éva, gyógypedagógus
  • Szontagh Miklós, mérnök-közgazdász
  • Takáts Andrea, színésznő
  • Tarján Péter, színművész
  • Tordai Péter, kreatívigazgató, kommunikációs szakember
  • Tódor Edit, pszichopedagógus
  • Tóth Attila, informatikus
  • Tóth Istvánné, könyvkereskedő
  • Tóth János, nyugdíjas közgazda, adószakértő
  • Tóth Péter, némettanár
  • Varga Péter, alkalmazott
  • Vaskuti Pál, pszichológus
  • Vári Erzsébet, műfordító, irodalmár
  • Vladár Zsolt, joghallgató
  • Vojnich Erzsébet, festőművész
  • Wagner Tamás, díszlettervező
  • Wessely Anna, művészettörténész, szociológus
  • Dr. Záhonyi Csilla, orvos
  • Zoltán Mária Flóra, festő
  • Zsibrita Ildikó, kommunikációs tanácsadó