SZEMA

Jogállam

• Gyűlöletbeszéd

Világosan definiálni kell a szólásszabadság határait. Kezdeményezni fogjuk a Büntető törvénykönyv, a Polgári törvénykönyv és a Szabálysértési törvény módosítását.

• Egyesületi törvény

Kezdeményezni fogjuk, hogy tevékenységük folytatása esetén a feloszlatott társadalmi szervezet tagjai is a Btk. hatálya alá essenek (jelenleg csak a vezetőkre vonatkozik ilyen szabály). Kezdeményezni fogjuk, hogy aki feloszlatott társadalmi szervezet tagja, vezetője volt, ne alakíthasson újat.

• Hivatalok

Kezdeményezzük az állampolgárokat védő, a hatóságokat kötelező jogszabály-változtatásokat.

• Pártfinanszírozás

El akarjuk érni, hogy minden párt minden bevétele és kiadása, kampány előtt, alatt és után, legyen teljesen átlátható. Minden bevételnek és kiadásnak nyomon követhetőnek kell lennie a pártok honlapján, az adatokat jogszabályban meghatározott időközönként kell frissíteni.

• A parlament és a képviselőtestületek létszáma

Ne legyen kétszáznál több országgyűlési képviselő. Az önkormányzati testületek létszáma feleződjön meg.

• Választójogi törvény

Egyfordulós listás választási rendszert javaslunk, amelyben az egész ország egyetlen választókerületet alkot, és nincs bejutási küszöb.

• Kormányszerkezet

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szétválasztását szorgalmazzuk.

• Összeférhetetlenségi szabályok

A jelenlegi önkormányzati rendszer megváltoztatásáig a megyei közgyűlések elnökei és a polgármesterek ne lehessenek országgyűlési képviselők.

• A parlament alkotmányos mulasztásainak kezelése

A köztársasági elnök oszlathassa fel az országgyűlést, ha az már több mint három éve alkotmányos mulasztásban van kétharmados törvény esetében, és legyen köteles feloszlatni az országgyűlést, ha a mulasztás feles törvény tárgyában áll fenn.

• Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybírák újraválaszthatóságát meg kell szüntetni.

• Önkormányzati testületek jogsértései

Helyre kell állítani a közigazgatási hivatalok normális működését, amelyek az önkormányzati döntések első számú, közvetlen felülvizsgálati fórumai. Ha a közigazgatási hivatal döntése ellenére is alkotmánysértő gyakorlatot tart fenn az önkormányzat, akkor a parlament oszlassa fel a képviselőtestületet. Fontos, hogy a szabályozás rövid és egyértelmű határidőket, kötelezettségeket tartalmazzon.

• Átláthatóság

Teljesen átlátható államigazgatást akarunk. Minden, közpénzből működő hivatal, intézmény, vállalat minden hivatalos irata, amely nem sért személyiség jogokat, államtitkot és üzleti titkokat, kerüljön ki a világhálóra.

Gazdaság- és társadalompolitika

• Alapkamat

A lehető leggyorsabb és legnagyobb mértékű jegybanki kamatcsökkentést tartunk kívánatosnak.

• Uniós források

Az uniós forrásokat minél gyorsabb le kell hívni keresletösztönző, munkahelyteremtő felhasználásra.

• Költségvetés

A költségvetés kiadási oldalát úgy kell összeállítani, hogy először a prioritási sorrendről dönt a parlament. Ami a sor végén van, az a maradék pénzből gazdálkodik.

A SZEMA prioritási sorrendjének elején a már vállalt hazai és nemzetközi kötelezettségek, az uniós forrásokhoz szükséges önrész biztosítása, a legelesettebbek szociális ellátása, az oktatás, a gyermekvédelem, a családi pótlék, az egészségügy, a roma integrációs programok és a bíróságok európai szintű működését biztosító források állnak.

Ranglistánk végén a központi államigazgatás szerveinek, valamint a parlament, az önkormányzati testületek és a pártok finanszírozása áll.

• Korkedvezményes nyugdíj

Igazságtalannak és érthetetlennek tartjuk, hogy a rendvédelmi szervezetek dolgozóinak még mindig jár korkedvezményes nyugdíj.

• MÁV

A MÁV támogatása ma az egyik legnagyobb teher az adófizetőkön. A cég gazdálkodása átláthatatlan, holott a közösségi közlekedés stratégiai kérdés, s annak egyik legfontosabb eszköze a vasút. Komoly probléma, hogy az ingyenjeggyel utazók után járó támogatást „bemondás” alapján fizeti ki a költségvetés. Egyszázalékos regisztrációs díj megfizetését javasoljuk minden ingyenes vasúti jegy esetében. Így tudjuk majd pontosan mérni, összesen hányan veszik igénybe a vasutat, s hányan vannak az ingyen utazók.

• Adók, járulékok

Pozitív lépésnek tartjuk az adók és járulékok már megszavazott csökkentését.

• Nem értünk egyet a vagyonadó jelenlegi formájával, mert az nem csak igazságtalan, de kivitelezhetetlen is.
• Javasoljuk, hogy az osztalékadó kulcsa csökkenjen 10%-ra.
• Javasoljuk, hogy a felhalmozott osztalék is ezzel a kulccsal legyen „kiszabadítható”.
• Adóelőleg

Javasoljuk, hogy az adóelőleg-fizetési kötelezettség a tényleges bevételhez, és így a tényleges várható nyereséghez igazodjon.

• Szolidaritás és adók

A személyi jövedelemadóból jelenleg 1-1%-t adhatnak az állampolgárok a közhasznú civil szervezeteknek és az egyházaknak. Javasoljuk ennek 3-3%-ra emelését, oly módon, hogy a második és harmadik százalék kizárólag a következő célokra legyen nyújtható:

• hajléktalan-ellátás
• roma oktatási integrációs programok, ösztöndíjak
• hátrányos helyzetű gyermekek szociális ellátása
• kollégiumok működési támogatása
• egészségügyi fejlesztések

Javasoljuk, hogy aki az osztaléka vagy a felhalmozott osztaléka terhére adományoz a felsorolt célokra, az is kapjon jelentős adókedvezményt: amennyiben az adomány eléri az osztaléka 10%-át, mentesüljön az SZJA fizetése alól.

• Foglalkoztatás növelése
  • Aktív mobilitási programot kell megvalósítani: ha a munkahely nem megy a munkanélküliekhez, akkor az embereket kell a munkához vinni.
    • Javasoljuk a Start program kiterjesztését az önfoglalkoztatókra, egyéni vállalkozókra, hogy minél több ember élhessen a lehetőséggel.
    • Javasoljuk az 1%-os regisztrációs díjú Start utazási igazolvány bevezetését. Költségeit a Munkaerőpiaci Alap hátrányos helyzetűek képzésére szánt összeg átcsoportosításából lehet fedezni. Ez nem okozna hiányt más területen, mert az eddigi felhasználás eredménytelen volt.
    • Javasoljuk az alkalmi munka mentesítését minden tehertől havi húszezer forint bevételig, kivéve a napi 150 forintos egészségbiztosítási hozzájárulás megfizetését. A havi húszezer forintot meghaladó részre 15%-os adókulcs bevezetését javasoljuk.
    • Az állami és önkormányzati nagyberuházások esetében (150 millió forintot meghaladó érték) a kivitelező cégeknek legalább a beruházási érték 10%-ának erejéig legyen kötelező munkanélküliek, romák alkalmazása.
    • Az önkormányzati beruházások esetében az önkormányzatok 100%-os tulajdonában lévő közszolgáltató cégek közbeszerzés nélkül tudnak a tulajdonos számára szolgáltatást végezni. Szükségesnek látjuk, hogy ezek az önkormányzati cégek is biztosítsanak munkát a helyi munkanélkülieknek, és erre a cégeket törvény kötelezze.
    • A rugalmas foglalkoztatás akkor valósulhat meg Magyarországon, ha lesz 20-40-60-80 százalékos munkaidő. Vagyis nem csak 4-6 órás munkanap, hanem egy-két-három és négynapos munkahét is. A közterhek szabályozását ehhez kell igazítani, ennek megfelelően kell arányosítani!
    • Javasoljuk, hogy a GYES és a GYED maximális idejét akkor lehessen igénybe venni, ha az anya/apa mellett a házas- vagy élettárs is minimum egy hónapra GYES-re/GYED-re megy a jogosultsági időszak első felében.
    • Javasoljuk a minisztériumok egyes szerveinek és háttérintézményeinek vidéki városokba költözését.
    • A ma ismert szakképző cégek támogatása helyett át kellene térni a majdani foglalkoztatók támogatására. Jussanak ők a képzési forrásokhoz azzal a feltétellel, hogy az egyes szakképzési-felnőttképzési programok sikeres befejezését követően munkahelyet biztosítanak a képzésben résztvevőknek.
    • Fontosnak tartjuk a gyakornoki intézmény támogatását. A szakiskolai tanulók mellett váljon általánossá a szakközépiskolai diákoknak, illetve a főiskolai és egyetemi hallgatóknak a gyakornoki programokba való bevonása, gyakorlati félévek beiktatásával.
• Uniós források
  • Át kell alakítani a fejlesztési alapok elosztásáért felelős intézményrendszert.
    • Magyarországon a fejlesztési programok kialakításában nincs szerepük a területfejlesztés helyi intézményeinek, a régióknak, a megyéknek, a kistérségeknek, ahol elsődlegesen észlelik a problémákat, ismerik az erőforrásokat. Alulról jövő tervezésre kell áttérni, hogy a helyi problémák megoldására lehessen koncentrálni. Az alulról jövő tervezés és a regionális forráselosztás együttesen képes csak a pályázati döntéshozatal rendszerének átláthatóságát, egyszerűsítését, ezzel a helyi forrásszerzés tervezhetőségét biztosítani.
    • Az uniós pályázatok elbírálásának folyamatából ki kell zárni a politikai döntéshozókat. Azt akarjuk elérni, hogy a kiemelt nagyprojektek esetében a szükségesség és a pénzügyi racionalitás befolyásolja egy projekt támogathatóságát, ne a rövid távú politikai érdek. Meg kell teremteni a kiemelt projektek társadalmi kontrollját, nyilvánosságát.
    • Javasoljuk a bürokrácia mérséklését és a pályázók (vállalkozások és non-profit szervezetek) adminisztrációs terheinek csökkentését.
    • Felül kell vizsgálni a Pólus Programot. A régióközpontok presztízsberuházásainak költségei jelentősen meghaladják a Leghátrányosabb Helyzetű Kistérségeknek szánt teljes keretet, miközben hatásai csak az adott városban érzékelhetők, és jelentős részben politikai célokat szolgálnak. Szükséges a források átcsoportosítása, foglalkoztatás- és gazdaságélénkítő, a régióközpontok elérhetőségét biztosító beruházásokra.

Roma integrációs program

• Egyetértünk a romák központi közigazgatásban való elhelyezkedését biztosító kormányprogrammal, de nem tartjuk elegendőnek. Még fontosabb lenne, hogy az emberek az önkormányzatokban is találkozzanak roma ügyintézőkkel. A rendőrség számára kötelező kvótát javaslunk a romák alkalmazására.
• A 40.000 fő alatti településeken ma nincs adósságkezelési szolgáltatás. A falvakban, kisvárosokban tehát az állam kriminalizálja azokat a problémákat, amelyeket a nagyobb városokban szociálpolitikai kérdésnek tekint. Ezt a különbséget a SZEMA alkotmányossági problémaként fogja föl.
• Az áramszolgáltatás nélkül élők száma egyre nő. A probléma megoldása a civilizált országokban az előrefizetős, kártyás mérőóra felszerelése, ami ma Magyarországon a szolgáltatók ellenállásába ütközik. A SZEMA számára az előrefizetős mérőórák elterjesztése a próbaköve annak, hogy az állam a lakosság vagy a nagy cégek érdekeit részesíti-e előnyben.
• A roma vállalkozások támogatását kiemelten fontosnak tartjuk. Szakmai segítségnyújtás, hitel, folyamatos tanácsadás: ezekre van szükség. A valódi munka, a valódi piaci teljesítmény lehetősége jelenti a kiutat a szegénységből, nem a hatóságok által kiagyalt életszerűtlen közmunkaprogramok. Az alkalmi munkavállalással kapcsolatban tett javaslatok nagyrészt a romákat segítik abban, hogy a legális munkaerő-piac részeseivé válhassanak.
• Az állami, önkormányzati beruházásoknál, az uniós forrásokból épülő létesítményeknél elkezdődött az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítése. Fontos lépés, hogy az uniós pályázatokon csak azok indulhassanak a jövőben, akik az oktatásban megszüntetik a szegregációt, akiknek van kisebbségtámogató programjuk. A SZEMA azon dolgozik, hogy az önkormányzatok kénytelenek legyenek komolyan is venni ezt az európai elvárást.
• Az óvodai férőhelyhiány kevés helyen jelent tömeges gondot, ám e településeken csak célzott állami óvodaépítés segíthet. A jövő nemzedék helyzete az egész ország felemelkedésének kulcsa, és a hátrányos helyzetű kis falvakban felnövő gyerekek sem szenvedhetnek hátrányt!
• Az iskolai szegregáció ma már törvényességi kérdés, köszönhetően a cigány polgárjogi mozgalom és az EU nyomásának. Nem fordult még elő azonban, hogy elkülönítés és alacsonyabb szintű oktatás miatt az oktatásirányítás megvonta volna a működési engedélyt valamely iskolától. A SZEMA küzd azért, hogy a magyar állam éppoly határozottan lépjen föl az iskolai diszkriminációval szemben, mint a 60-as évek Amerikájának állama.
• A közszolgálati és az összes többi média fontos szerepet játszhat az előítéletek leküzdésében. Javasoljuk, kérjük, hogy aki a törvényeket, az alkotmányt figyelmen kívül hagyja, azt a demokratikus országok gyakorlatának megfelelően a média bojkottálja. Természetesen minden televízió, rádió szabadon szerkeszti műsorát, miként az újságok, online lapok is saját tartalmukat. Ám a szabadságot felelősséggel kell társítani: a nyilvánosság védelmet ad azoknak, akiket a törvénytelenség sújt, de ne adjon teret a gyűlöletbeszédnek.

Oktatás

• Javasoljuk a tankötelezettség kezdetét a jelenlegi ötéves korról négyéves korra leszállítani, azért, hogy a gyerekek minél korábban életkoruknak megfelelő gyerekközösségbe kerüljenek.
• Az oktatási intézmények tudatos, jól szervezett hátránykompenzáló tevékenységének erősítését javasoljuk, amely nem kivételes módon, egy-egy óvodában, iskolában folyik, hanem mindenütt, és mindenütt a szülőkkel együttműködésben. Különösen fontos, hogy ha a gyerekek nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartoznak, akkor megőrizhessék identitásukat, úgy élhessék meg az óvodai, iskolai éveket, hogy származásuk nem jelent számukra hátrányt. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a pedagógus-képzés szemléletmódja átalakuljon, a tanárok felkészítésének is nyitottá, a gyerekek eltérő hátterének megismerését ösztönzővé kell válnia.
  • 18 éves korig a családi pótlék az iskolába járáshoz legyen kötve. Az iskolába nem járó gyerek ügyét minden alkalommal ki kell vizsgálni: a családsegítő szolgálatok és az oktatási hivatalok segítségével kiderülhet, hogy egy másik iskolába szívesen járna. Az iskolába nem járó gyerekkel kapcsolatos felelősség megoszlik a család és a pedagógusok közt.  A szülők egyoldalú felelősségre vonása, kriminalizálása tarthatatlan.
  • A társadalmi kapcsolatok és kontroll erősítése érdekében minden intézmény-egységben kötelezővé kell tenni az iskolaszék létrehozását. A jogszabályok módosításával meg is kell erősíteni az iskolaszékek szerepét. Emellett meg kell nyitni az iskolákat – sportudvarokat, informatikai termeket – a teljes helyi közösség számára.
  • Az általános iskola ötödik-nyolcadik évfolyamán folyó oktatás tartalmi megerősítése és megújítása a későbbi intézményi pályafutás, illetve a teljes pályaválasztási folyamat kulcskérdése. E kiemelt célok érdekében felvethető, hogy a középiskolai képzés kezdeti szakaszához kötött – immár lényegében minden középiskola által felkínált és a társadalom által is igényelt – nyelvi és informatikai alapozó évfolyamot minden tanuló számára biztosítsuk. Ez a legegyszerűbben az általános iskolai képzés kilenc évfolyamossá alakításával oldható meg. A nyelvi és informatikai képzési többletet azonban nem egy évbe sűrítve, hanem a teljes általános iskolai képzési időszakra elosztva kellene biztosítani.
  • A szakiskolákat meg kellene szüntetni. Helyette a tanulók tizennégy-tizenöt éves korban csak olyan intézmények közül választhatnának, amelyekben akár érettségizhetnek is, ezáltal megvalósulna a különböző iskolatípusok közötti átjárhatóság. Akiknél tizenhat éves korra egyértelművé válik, hogy minden szakmai segítség és fejlesztés ellenére sem képesek az érettségi megszerzésére, biztosítani kell a szakképzésbe történő átlépés lehetőségét.
  • Azon szakközépiskolai tanulók számára, akik a végzés előtti utolsó két évben a felsőoktatási felvételire készítő képzésekben nem vesznek részt, az emelt szintű érettségire történő felkészítéssel azonos módon kell biztosítani és finanszírozni a gazdálkodással, vállalkozással, foglalkoztatással, adózással, bürokratikus eljárásokkal, szerződéses kapcsolatokkal, közigazgatással kapcsolatos legfontosabb jogi és számviteli ismeretek oktatását, illetve a közelgő szakképzettség-választás intenzív, a gyakorlati tevékenységre koncentráló előkészítését. A szakmatanulásnak szoros összhangban kell lennie a piaci igényekkel, ezért javasoltuk a foglalkoztatási részben a majdani munkáltatók szerepének növelését az oktatásban.
  • Szükség volna a szakfelügyeleti rendszer helyreállítására. Az oktatási hivataloknak az iskolákat előre eldöntött, átlátható terv szerint kellene ellenőrizniük, nem pedig „feljelentések” alapján, alkalomszerűen.
  • A szakképzés súlyának növelésével párhuzamosan csökkenteni kellene az államilag finanszírozott helyek számát a felsőoktatásban. Ésszerűtlen, hogy közpénzekből finanszírozzuk a munkaerőpiacra történő belépés későbbre halasztását, úgy, hogy a tömegessé váló oktatás színvonala romlik, így a hosszú képzési idő nem feltétlenül növeli az egyetemisták elhelyezkedési esélyeit.
  • Javasoljuk, hogy az egyetemi felvételi rendszerben külön bonusz pontok járjanak az egy évnél hosszabb ideig végzett önkéntes karitatív tevékenységért.

Egészségügy

• Új típusú intézményre lenne szükség: ez az „emelt szintű járóbeteg-ellátás”, vagyis „mini-kórház” lenne, amely több mint egy szakrendelő, de kevesebb, mint egy mai kórház. A városi kis kórházak támogatással átalakulhatnának mini-kórházzá. Ma akkor számít kórháznak egy intézmény, ha van benne belgyógyászat, sebészet, szülészet és gyermekosztály. A mini-kórházban elegendő lenne a belgyógyászat és a sebészet.
• Önrész („copayment”) fizetésének bevezetése. Az önrész átlaga 5% lenne. A nyugdíjasoknak, segélyen élőknek az átlag önrészt az állam teljes egészében kompenzálná, míg az aktívak leírhatnák az adójukból, de köthetnének rá kiegészítő biztosítást is, amit szintén le lehetne írni az adóból. Ezzel a technikával kifehéríthetnénk, és konkrét szolgáltatásokhoz köthetnénk a „hálapénzt”.
• Ma havi 4500 forintért bárki megvásárolhatja magának a természetbeni ellátás teljes palettáját a nátha kezelésétől a transzplantációig. 2009-ben ennyit fizetett az állam is az inaktívak után fejenként és havonta az E-alapba. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár viszont minden egyes jogosultra – átlagosan – havi több mint tízezer forintot költ. Nagyon helyesen a 2010-es költségvetési tervben az E-alap állami hozzájárulása már a tavalyi kétszerese. Nem elkerülhető, hogy a mostani 4500 forintot mindenkire vonatkozóan meg kell emelni.
• Az átláthatóság érdekében a betegadatokat kivéve minden információnak teljesen átláthatónak, ellenőrizhetőnek kell lennie a közpénzekkel gazdálkodó egészségügyi intézményekben.

Határon túli magyarság és szomszédságpolitika

• Az áttelepülők segítése
  • A Magyarországon dolgozó, tanuló határon túli magyarok jelenleg is könnyítetten juthatnak hozzá letelepedési engedélyhez és állampogársághoz. Ez a bürökratikus eljárás lassúsága, körülményessége miatt a gyakorlatban azonban nem sokat jelent. A jelenlegi jogosultsági kritériumok megfelelőek, elsősorban az eljárást kell gyorsítani, könnyíteni. Ma például hiába szerezte meg valaki – rengeteg időt és nem kevés pénzt áldozva rá – a megfelelő papírokat a letelepedési engedélyhez, az állampolgársághoz majd ismét be kell szereznie ugyanazokat a papírokat.
  • A hazánkban egyetemi diplomát vagy szakképesítést szerző külföldi állampolgárokat jelenleg Magyarország nem segíti abban, hogy itt tudjanak dolgozni, magasabb tudományos fokozatot szerezzenek, vagyis, hogy tudásukat nálunk kamatoztassák. Érdemes lenne német mintára ösztöndíj és gyakornoki programot indítani számukra, vagy a létezőket rájuk is kiterjeszteni. A határon túli magyarok az állampolgársági és letelepedési kedvezményre való jogosultság kritériumai alapján kaphatnának ebben is kedvezményt.
• A szülőföldön maradók segítése

Magyarországnak elsősorban a határon túli magyar közösségek kulturális, oktatási intézményeit, anyanyelvük megtartását kell támogatnia. Ehhez egy megfelelően, kiszámíthatóan és átláthatón működő intézményrendszer létrehozására van szükség.

• Kettős állampolgárság

Csak az érintett államokkal kötött megállapodás után lehet érdemben felvetni a kérdést, mert a nemzetközi jog szerint megfosztható az állampolgárságától az, aki önként szerez egy újat (csak arra a személyre nem vonatkozik ez,  aki házassággal, családegyesítéssel szerzett újat vagy születésétől fogva kettős állampolgár, mert megkapta különböző állampolgárságú szülei állampolgárságait).